Visszatérve Draupadíhoz: Krishna megeszi a tőle kapott rizsszemet, és azt mondja, még soha ilyen finom, ízletes rizst nem evett. Draupadí nem hisz a fülének. Tudja, mit ért Krishna ez alatt, de a fizikai síkon mégis nagyon bántja, hogy nem tudja étellel kínálni. A szíve mélyén tisztában van azzal, hogy nem a rizsszem a lényeg, hanem amit az szimbolizál: az örökké tartó energia és a szeretet, a Krishna iránti szeretete. Ez az a finom étel, amit Krishna dicsér. Közben Draupadí látja futni a távolban a bölcset és tanítványait, és megkérdezi:
– Miért szaladnak el?
– Azért, mert túl sokat ettek – mondja Krishna nevetve.
– De milyen ételt ettek?
– Hát azt az ételt, amit te adtál nekik – feleli Krishna.
– De milyen ételt adtam nekik? – értetlenkedik Draupadí.
– A rizst – válaszolja Krishna. – A te rizsednek akkora ereje van, hogy milliókat tud táplálni. Mindannyian jóllaktak vele, már nem éhesek, ezért elégedetten elmennek, nincs szükségük több ennivalóra.
Hát ilyen az akshaya, ami nem múlik el, nem lehet elpusztítani, megszüntetni. Az akshaya jelképezi a védelem nagy erejét, minden aspektus védelmét. Draupadí szerepe különleges.
Szítá a szeretet és az áldozat mintaképe, ez egy másik történet megint. Szítá Sri Lankán az ashok fa alatt ült (az asukham szenvedésen és fájdalmon túlit jelenti). Szítá az ashok fa alatt pihent, ahol nincs fájdalom, nincs szenvedés, de Rámától mégis csak távol volt. Szítá szíve a Ráma felé áradó erős szeretetétől megnyílt, és mély meditatív állapotba kerül. Meditációban megtörténhet a Paramátman megvalósítása, a megvilágosodás, és Szítá megvilágosodott. Szítá azért született, hogy példát mutasson mindenki számára. Története nagyon hosszú.
Szítá a megvilágosodott Dzsanaka király lánya, Janakapuri városban, Mithila királyságban élt, ahol példaértékű volt a szabadság. Amikor Ráma Mithilába ment, erre csodálatos helyre, ahol az esküvője volt Szítával – ez egy másik gyönyörű történet, egy káprázatos esküvő, egy másik női energia, Szítá energiája a Tréta korban.
Draupadí a Dvápara jugában élt, Szítá a Tréta jugában, és előttük, a Szatja juga elején született Ganga Mátá, Ganga Anya. Brahma tartotta őt, és Ganga nagyon boldogan élt vele, soha nem akart onnan elmenni. Bhagirathi király szerette volna lehozni a földre Gangát, ezért tapaszját végzett Brahmának. Brahma nagyon örült ennek, Bhagirathi pedig azt kérte tőle viszonzásul, hogy engedje Gangát a Földre. A Föld azonban nem tudta megtartani Gangát, ezért Brahma nem akarta elengedni. Bhagirathi egy Siva meditációt végzett, hogy Siva kedvében járjon, és rávegye, hogy hozza le Gangát a Mennyországból és tartsa meg. Ekkor Brahma elengedte Gangát és Siva fejére tette, attól kezdve ott tartózkodott. Ganga nagyon kellemesen érezte magát Siva fején, és Siva is jól érezte magát Gangával a fején. Bhagirathinak megint tapaszját kellett végeznie, hogy emlékeztesse Sivát az eredeti célra, ami nem az volt, hogy Ganga az ő fején maradjon, hanem hogy lejöjjön a Földre. Végül Siva vonakodva bár, de elengedte Gangát. Ganga a Földre érkezett, hogy több millió lelket felszabadítson. Az eredeti szándék az volt, hogy Bhagirathi őseit szabadítsa fel, ezért hívják a Gangeszt Bhagirathinak is. Ganga már itt a Földön folyt mikor hirtelen találkozott a bölcs Jahnuval. Jahnu elvette a Gangát, és Bhagirathinak megint rá kellett beszélnie bölcset, hogy engedje tovább, innen a Ganga másik neve Jahnavi (Jahnu leánya). [A Ganga folyó a Földön elöntötte Jahnu földjeit, ezért büntetésként a bölcs az utolsó cseppig megitta a folyó vizét. Bhagirathi könyörgésére azonban elengedte a Gangát a fülén keresztül. – szerk.] Sok csodálatos történet van a Gangáról. Rengeteg folyó van a világon, de ha az ember egyszer ott áll a Ganga, Gangesz partján, akkor észleli a különbséget. Ganga története végtelen, a teremtés elején, a Szatja jugában, a Tréta jugában és a Dvápara jugában is az Örök Anya, aki soha nem tűnik el. Azon a napon, amikor eltűnik, beköszönt a pralaya, a világ és az egész kozmosz vége.
Ganga története, Szítá története és Draupadí története három nagyszerű példa a teremtő másik felének örök hatalmáról. Nagy hatású, erőteljes példaképek, a világon minden nőnek meg kellene ismernie őket, valamint új értelmezést kellene adni annak, hogy mit jelent nőnek lenni. Az anyák ebben sok szerepet játszanak. Az élet gyönyörű ajándék, ahogy mindannyian tudjuk és már sokszor megbeszéltük, ne engedjük, hogy kárba vesszen, minden pillanata értékes. Töltsük hasznosan az időnket, legyen a mi tapaszjánk, szádhanánk, jó karmánk, ami minket fel fog emelni.
Megünnepeltük Parashuráma születését, aki Vishnu Ráma előtti inkarnációja. Nagyon sok mindenről lehet beszélni, gondolkodni, kontemplálni, az önvalóról, annak felelősségéről, annak erejéről, amit úgy nevezünk, hogy svadharma, és amiről már beszéltünk.
Szudháma és Krishna történetében megint az akshaya jön elő, ami van, az örökké való. A Káli jugában sok minden történik, amit mostanában élünk át, az is a Káli juga eseményeinek sorába tartozik. Rengeteget tanulhatunk belőle. Svamiji reméli, hogy az emberiség megtanulja a leckét egyénileg és kollektíven egyaránt. A lényeg az, hogy van erőnk és hatalmunk. Miénk a szeretet ereje, amivel nem szabad visszaélni, rosszul használni. Tisztelni kell, át kell alakítani, hogy a szeretettel az ember boldogságot és örömet hozzon létre, és azon keresztül az energia megvilágosodást hoz létre, és megszünteti a születés és halál, a szenvedés és fájdalom körforgását.
Ez alkalomból – mondja Svamiji – előhívom Hanumán energiáját, előhívom Náradát, Gangát, Szítát, előhívom Draupadí erejét, az ő odaadásának és bölcsességének a nagyszerű példáját, előhívom Parashuráma összes erejét, előhívom Shanit, hogy megvédjen minket, legyünk védve és inspirálva. Jó karmikus gyakorlatokkal foglalkozzunk, tartsuk távol magunkat a negativitástól, a negatív erőktől, negatív elképzelésektől, negatív környezettől, úgy alakítsuk életünket, hogy a legboldogabb emberek lehessünk a Földön.
Svamiji örökkévaló isteni energiát küld nekünk, hogy a zavaros időkben védve legyünk. Bár a fizikai elválásba nehéz belenyugodni, de őrizzük meg a szeretet hatalmas energiáját, kapcsolódjunk vele össze és élvezzük. Folytassuk a munkánkat, a dharmánkat, feladatunkat, és semmi kétség, hogy még ebben az életben elérjük a beteljesedést.
Hari Om Tat Sat