Van egy történet, amikor Ráma le akarta győzni Rávanát, aki nagyon erőteljes és hatalmas volt. Rámának fizikailag nem nagyon volt semmije, csupán a majmok és a többi állatok, akik őt szolgálták. Rávana bátyja, Bibhishan (Vibhishana) Ráma odaadó híve lett, Ráma oldalán harcolt, ő írja le, hogy Rávana milyen hatalmas. (Svamiji elolvasta először szanszkritul, majd lefordítja.) Bibhishan, aki Ráma odaadó híve, nagyon le van hangolva, depressziós. Odaadó, de ahogy Tulsidas is mondja, hogyha valakit szeretünk, akkor meg akarjuk védeni. Bibhishan odaadó tanítvány, követő, és nagyon szereti Rámát, meg akarja védeni őt szeretetből. És mivel ennyire szereti Rámát, elfelejti, hogy ki ő. Meg akarja őt védeni, Ráma érdekét akarja szolgálni, és emiatt nagyon szomorú és lehangolt. Azt mondja Rámának: „Rávanának nagy hadserege van, nagy harci szekere, nagy ereje. Az összes démonikus, sötét erő vele van. Siva csontja és az ő ereje vele van. Hogyan tudunk mi szemben állni az ő erejével? Nekünk semmink sincs, csak majmaink, meg medvék, szarvasok, madarak, az összes állat, de semmi emberünk nincs, csak állataink vannak.” Bibhishan nagyon meg van zavarodva, és szomorú. Azt mondja: „Hogyan tudunk győzni a csatában Rávana ellen, aki ennyire hatalmas? Semmink sincs.” És mindezt szeretetből mondja. Megérinti Ráma lábát és esdekelve kérdi, hogy hogyan tudják ezt a csatát megnyerni. „Ó, Uram, nincs semmink. Hogyan győzzük le a démonokat?”
Ráma azt válaszolja: „Figyeljél Odaadó Hívem, figyeljél, Kedvesem! Légy türelmes! Bízzál! A türelem és a bizalom, az igazság és a meggyőződés, ezek a mi harci eszközeink. Legyen vivekád, shama [kibékítés képessége – szerk.] is legyen, hogy tudjál megbocsátani, legyen türelmed, és legyen megértésed, hogy megértsd a helyzetet. Össze vagy kapcsolódva a Legfelsőbbel, a nagy Shaktival vagy kapcsolatban, ez a te tudásod, a te eszközöd, a te fegyvered. Az elmédnek stabilnak kell lennie, és bíznod kell saját erődben, a saját spirituális energiádban, kapcsolódásodban. Kapcsolódj hozzá a gurudhoz, a mesteredhez, a tanítódhoz. Kövesd a dharmádat! Ezek a fegyvereid. És bízz benne, hogy a dharmádat követed, a feladataidat teszed. Akik le merik győzni önmagukat, és akik birtokolják ezeket a pozitív tulajdonságokat, a győzelem ezeké az embereké. Hallgass a belső erődre, a belső hangodra, bízzál benne és teljesen bízz benne, hagyatkozz rá, hogy te védve vagy.”
Ez Bibhishan története. Az odaadó hívő depressziós, le van hangolva Rávana hatalmas erejét látva, és bár támogatni akarja Rámát, mégis teljesen el van keseredve. Kizökkent az egyensúlyából, a harmóniából. Összeveti egyrészt a nagyobb Rávana és az ő erejét, másrészről az állatokat hasonlítja össze, akik összegyűlnek, és semmi nem passzol, nem illik. Az állatok sereglete az egyik oldalon, Rávana hatalma a másikon, és nincs köztük összefüggés, nem méltó ellenfelek. Ráma megpróbálja megnyugtatni: „Ami nekünk van, az nekik nincs, és ami nekünk van, az a legfontosabb dolog. Ők démonikus erők, nekik nincs az, ami nekünk van, ezért nincs esélyük sem.” Ez a történet erőt, energiát ad nekünk: van bennünk elegendő, hogy legyőzzük a szenvedést és a fájdalmat.
Hasonlón a Mahábharatában Ardzsúna letört és depressziós, mert a másik oldal hatalmas. Elfelejti, hogy Krishna vele van. Ardzsúna még mindig kételkedik, hogyha a másik fél olyan hatalmas, akkor hogyan fogják megnyerni a harcot. És elfelejti, hogy Krishna az ő oldalán áll. Krishna, aki az igazságot jelképezi, aki a legvégső lény, és aki az ő oldalán áll. Nagyon gyakran elfelejtjük, hogy kivel vagyunk kapcsolatban.
Ne felejtsük el, az egész világ pánikol most, fél, össze van zavarodva, levert, frusztrált. Minden ember, aki úgy gondolja, hogy ők hatalmasak, azok is meg vannak zavarodva, az egójuk sérült meg, mivel ki vannak szolgáltatva, most nem tudnak dicsekedni azzal, hogy ők milyen hatalmasak. Ezek a „hatalmasok” meg vannak zavarodva, mert ehhez hasonló még nem történt a modern történelem, az emberiség feljegyzett történelme során. Ilyen még nem történt, és ez a globális történés bizonyos szempontból első a Földön. Mindez egy kicsi jelzés, hogy hogyan lehet a dolgokat intézni, és ez igazából csak egy kicsike indikáció. Nem egy fő, nagy történés, ez nem egy hatalmas katasztrófa. Csak egy kicsi dolog, amit nagyon könnyen is lehetne venni, ha az emberek fegyelmezettek lennének. A megoldás megvan, a megoldás nagyon egyszerű: tartsunk távolságot! Nagyon egyszerű, és mégis nagyon nehéz.
Egy másik dolog, hogy a rugalmasság és a fegyelmezettség hiánya van bennünk. Az emberekben annyi félelmet is okozott, hogy még az anya is fél a gyerekét megfogni, vagy a partnerek is félnek megérinteni egymást, vagy egymással lenni. Ez eléggé érdekes, és furcsa, és hihetetlen is, hogy ennyire félnek az emberek. A félelem, hogy mi történhetne…
Ez a picike isteni cselekedet… Bár nem hiszi Svamiji, hogy ez most isteni tett lenne, mert ő nem keveredik bele ebbe, nincs köze ehhez. Májá teszi az összes ilyeneket, de mégcsak nem is Májá, mert neki is nagyon sok szegmense, rétege van a világban. Túl kicsi ez a történés, hogy a Májának legyen ehhez köze. Svamijinak Kabir jut eszébe, aki azt mondja: „Aki menedéket keres egy nagy szentnél, bölcsnél, annak nem lesz bántódása. Ők meg vannak védve, rájuk vigyáznak.” Ezt tettük kilenc napon keresztül, megpróbáltuk megvédeni azokat, akik a védelmünk alatt állnak, és a világot is. Természetesen az igazság hatalma legyőzi a félelmet. Jönnek a hírek, halljuk a híreszteléseket, de meg kell vizsgálni, meg kell nézni, hogy a hír jó-e, keletkezik-e ebből a hírből valami hasznos dolog. Ha megtaláljuk az igazat, hogy abban a hírben valami jó van, vagy hasznos a téma, akkor mehetünk tovább a hír kapcsán. De általában a híreszteléseknek, pletykáknak nincs semmi céljuk, nem szolgálnak senkit, sőt károsak ránk nézve a híresztelések, hogy „ezt mondják, meg azt mondják…”. Ezt meg kell tanulnunk az életünk során!
Svamiji most nagyon fájdalmas, ugyanakkor nagyon gondos történéseket is lát a világban. Fájdalmas, mert az emberek szenvednek, és ez a fájdalom egy rossz fájdalom. Ugyanakkor nagyon kontemplatív, mert rengeteg nyitottságot ad a világnak. Arra a témára nyitnak most az emberek, hogy mi történik a világgal. Az emberek annyira törékenyek és gyengék, hogy nem tudnak bánni a helyzettel. Ez az irónia, hogy nagyon könnyű lenne ehhez a helyzethez alkalmazkodni, de a fegyelmezettség, a megértés, a tudatosság hiánya miatt az egyszerű módszerről azt érzik az emberek, hogy túl nehéz megtartani. Ez az emberi tragédia.