A Ráma Navami alkalmából most volt vége egy háromnapos pudzsának. [A Ráma Navami Ráma születésének ünnepe, április elején tartják, 9 napon át – szerk.] A Rámarádzs koncepcióját már megbeszéltük korábban: három tapa, azaz szenvedés ismert (a testhez, az elméhez, a természeti és más katasztrófához kapcsolódnak), de ezek a Rámarádzs koncepciójában nem léteznek. A védikus szanátana dharma választ adott az összes kérdésre, összes emberi problémára. [Szanátana dharma jelenti az örök kötelességet, a mindenkori helyes cselekvés megvalósítását az életben. A telecast végén hosszabb ismertető található róla – szerk.] Manu [A telecast végén hosszabb ismertető található róla – szerk.] minden gyógyírt megadott arra, hogy hogyan minimalizáljuk, hogyan csökkenthetjük, sőt, hogyan tudjuk teljesen megszüntetni a szenvedést. A jelenlegi helyzet a világban sok embert összezavar, annak ellenére, hogy ez csak egy kicsi történés a máhá pralayádhoz képest…
A vágyak, Káma koncepciója dominálja az életünket a Földön: a gazdaság, az anyagi javak. Káma, a vágy ennek is a része. A vágyak és a vágyak kielégítésének erői működnek. Az embereket, az egész emberiséget nagyon régóta a gazdagság, a vagyon, a pénz megszerzése motiválja, és a dharmát, a moksát teljesen figyelmen kívül hagyják. Az országok többségének fogalma sincs a dharmáról és a moksáról. A védikus filozófia elvei alapján az élet négy dologból áll: dharma, föld, moksa, káma. A föld az anyagi javak megszerzése, a káma fizikai és minden más vágyak kielégítése. Az életünkben ez a négy sosincs teljes egyensúlyban. Svamiji egy ideje már mondja, hogy a világban nincs egyensúly.
Ironikus, hogy tavaly például Delhi levegője nagyon szennyezett volt, és nem tudták hogyan szüntessék meg a szennyezést. Legalábbis azt mondták, hogy nem tudják, hogyan szüntessék meg, azt mondták, hogy nem tudnak semmit sem tenni. Azért, mert nem akartak beleszólni a gazdaságba, mert az mindenkire hatással lenne. Úgy döntöttek, hogy egyik nap a páros, másnap a páratlan rendszámú autók közlekedhetnek, így próbálták kontrollálni a levegő tisztaságát, de nem sikerült. Akár Európában, akár Amerikában, vagy Ázsiában beszélnek erről a témáról a politikai, gazdasági vezetők, mindig azt mondják az embereknek: „Nem, nem lehet megtenni. Nem tehetjük meg, hogy a gazdaság veszteséges legyen.” Feláldozzák a környezeti elveket.
Vannak emberi jogaink, de rosszul, csak az emberekre használjuk, és az állatoknak, folyóknak, hegyeknek, óceánoknak, növényeknek nincsenek jogaik. A flórának és a faunának nincsenek jogaik. De nekik is szükségk van arra, hogy a jogaikat tiszteljék! Ma joga van az embereknek arra, hogy megöljék és megegyék az állatokat, és azért, hogy egyenek egyetlen állatnak sem kegyelmeznek. Bármilyen állatot, akár madár, bármi legyen, megesznek mindent, ez pedig nem az együttélés gondolata. Ha megeszünk mindent, az nem a mások tisztelete. Milyen joga van az embernek eldönteni, hogy ő a legfelsőbb, és minden más életforma alsóbbrendű? Milyen emberi jogok vannak, amik azt mondják, hogy az embernek jogában áll visszaélni más teremtményekkel a mohósága miatt?
Azt mondták: „Nem lehet megtenni.” Hát most meg lehet tenni. Most rá vannak kényszerítve az emberek. Most nincsenek az utakon autók, a repülőgépek nem repülnek, a vonatok megálltak. Ironikus, hogy a krízis ránk erőltette azon teóriák megszüntetését, amely szerint „nem tehetünk meg valamit, mert különben szenvedni fogunk, és megsínyli a gazdaságunk, veszítünk gazdaságilag”. És elég erőteljesen jött a jelzés. Ha az ember nem tanul a finom szóból, akkor majd a nehéz úton kell tanulnia, és ez most a kemény úton való tanulás, mert elbuktunk. Elbuktunk abban, hogy a viselkedésünket megváltoztassuk. Az úgynevezett csúcsvezetők, tudósok, szakértők, orvosok, nem tudnak semmit tenni. A megoldás, amit ajánlanak egy nagyon régi módszer: ékántvász, azaz tarts távolságot. [ekānta: magányos + vāsa: élő, tartózkodó; így ekántvász: magányosan élő – szerk.] Ezt a teóriát már nagyon régen gyakorolták Indiában: ha bármi történik, akkor tartsd meg a távolságot. Van persze olyan, aki rosszul értelmezi ezt a fajta távolságtartást és ezt, mondjuk, diszkriminációra használják fel. Ugyanakkor, ha bármi is történik, akkor tartsuk meg a távolságot – ez a biztonságunk megtartása érdekében egy jó hozzáállás. Amikor a nőknek havi menzesze van, akkor megkérik őket, hogy 3 napig pihenjenek. Amikor valaki nem érezte jól magát, akkor elment böjtölni, és szeparálta magát a többiektől, nemcsak azért, hogy a többi embernek ne adja át a bajt, hanem azért is, hogy a többiek se adjanak át neki semmit. Mindenkinek az érdeke volt, hogy a betegek elkülönüljenek. Nagyon nehéz most az embereknek megtanulni a távolságtartást, annak ellenére, hogy ez egyszerű. De miért nehéz távolságot tartani? Egyszerű megoldás, nem kerül pénzbe, nem kerül sokba. Ha az emberek eléggé fegyelmezettek lennének, hogy távolságot tartsanak egymástól, akkor csökkenthetnék ennek a krízisnek a hatását.
Ez egy pici pancha maha bhuta [az öt elem egyensúlytalansága, amikor az öt elem nincs egyensúlyban – szerk.]. Májá, Prakriti, ami egy erőteljes valami, amit úgy is nevezünk: Természet. Indra gyöngyeinek az a jelentése: Indra van középen és az összes elem körülötte van, azok Indra gyöngysora. Indra a főnök, és az összes többi elem, a pancha maha bhuta, az 5 fő elem és a többiek is részei a körnek, a mandalának. A Földanya igazgatása valahogy eltűnt. Nem sikerült igazgatni Földanyát a mohóság és a vágyak medernélküli kielégítése miatt. Az egy katasztrófális koncepció, hogy bármit megeszik az ember. A védikus szanátana dharmában leírnak három dolgot: Áhára, Vicsára, és Dévahára. Áhára az étel, aminek megfelelőnek kell lennie, segítenie kell a test, az elme, az érzékek fejlődését. Vicsár, a gondolat, aminek kiegyensúlyozottnak kell lennie. A Dévahára az egymással való kommunikáció és interakció, aminek az igazságon alapulónak, tisztának, egyenesnek kell lennie. [deva(Isten)+hára(étel): „Isteni étel, ambrózia” – szerk.] Áhára, Vicsára, Dévahára, ennek a háromnak nagyon nagy jelentősége van. És mégis, az evés vágya annyira ural minket, hogy nem bánjuk, ha bármit is elénk tesznek, és megesszük. Bármi is az oka annak, hogy ez a vírus kialakult – nagyon sok teória van ezzel kapcsolatban, Svamiji most nem megy ebbe bele, de – az igazság az, hogy az emberek nem jól bántak a dolgokkal, és elveszítették a kapcsolatukat az isteni elvekkel. Lekapcsolódtak az isteni elvekről, a Föld princípiumról, a Földanya princípiumról. Teljes diszharmónia van, az ember nem értette meg azt, hogy hogyan kell a Földön az életet fenntartani. A globális krízis pedig jelen van, itt van a lecke. Annyi lecke van már itt, és annyi tanítást kaptunk már, és az, hogy baj van, ennek a legkisebb jelzését kaptuk most. Mindez még nem is nagy katasztrófa, csak egy kicsike, és mégis nagyon sok zűrzavart, bizonytalanságot, félelmet okozott már, megannyi fájdalmat és szenvedést. Talán ideje, hogy az emberek tanuljanak, és kijavítsák, hogy hogyan akarnak élni a Földanyán.
Semmi kétség afelől, hogy most mindenki számára nagyon nagy szenvedés van, és mindenkinek nagy fájdalma van. Ugyanakkor nagyon sok üzenet és nagyon sok jelentéssel bíró üzenet érkezik számunkra. Nem szabad a jelenlegi helyzetet büntetésnek tekinteni. Ez nem büntetés, ez egy ébresztő, egy felébredés. Mert a felébredés lehet egy korrekció, egy javítás. Lehetett volna jobban is bánni az élettel, de az arrogancia és a tudatlanság annyira elhatalmasodott, hogy ez az emberek hatáskörén már túlment. Ha lett volna fegyelmezettség és tanulási folyamat, akkor lehetett volna kontrollálni, jobb lett volna vagy elkerülni, vagy megelőzni a bajt. Most a helyzet egy kicsit olyan, mint amikor az ember elkezd kutat ásni akkor, amikor már tűz van. (Durga, amikor befejezte a démonok elpusztítását, és minden sötétséget elmozdított, mert egyfolytában harc volt a pozitivitás és a negativitás között.) Tehát ez nem egy negatív energia, ez egy pozitív energia, hogy tanuljunk. Ez egy tanulási folyamat, és tanulásnak kell felfognunk. A tanulási folyamat azt jelenti, hogy nem szabad félelemben és pánikban élni. Egyénileg és kollektíven is tanulni kell. Ami nem a mi hatáskörünk, azt nem tehetjük meg, de amit megtehetünk, azt tegyük meg! Kollektíven, amit meg tudunk tenni, és egyénileg is, amit meg tudunk tenni, azt tenni kell. Itt ez a lényeg. Ebben az időszakban, nagyon sok ember úgy érzi, hogy segítségre szorul, elveszett, és ez az érzés nagyon sok depressziót tud okozni az emberek elméjében és szívében.