Svamiji ma megmagyarázza nekünk, hogy az isteni szemszögből mi történik ma a világban. Már sok mindent hallottunk, mi történik, de most arra koncentrál Svamiji, hogy az isteni törvények, az isteni elvek alapján mi történik. Ezen elvek alapján kell elmagyarázni az embereknek, hogy megértsék mi történik, és mi történt eddig is a világban.
Prakop történik, azaz minden értesítés nélkül, váratlanul érkezik egy katasztrófa. Tragédia, katasztrófa történik egy nagyon nagy területen, világszerte, amit senki sem várt. A Védikus kronológiában ezt prakopa-nak nevezik [prakopa = heves harag vagy düh; kiejtése: prakop – a szerk.]. Szó szerint: kop – düh, méreg. Amikor valaki nem boldog, akkor kop lesz. A prakopa pedig ennek a fokozása, nagyon nagy dühöt jelent. A kérdés, hogy ez milyen prakopa? Nyilvánvalóan az ember a Földanyán, a Föld bolygón kollektíven nem tartotta fenn a rendet. Az emberek nem tanultak eleget, és ezért a prakopa, vagy ápadám [ápadám = balszerencse, csapás – a szerk.], tehát váratlan kataszrófa, váratlan rossz történés jön. Ezért adott nekünk múltkor Svamiji mantrát.
Egy másik mantra az ápadám elmozdításához pedig ez:
Om Apadam Sarv Hartaram
Data Ram Sarv Sampadam
Lokah Bhi Ramam Sri Ramam
Bhuyo Bhuyo Namam Yamam
Amit most az ember hirtelen ezen a világon lát, az nem az első ápadám. Nem az első és nem is utolsó. Ahogy Svamiji korábban már sokszor mesélt a Pralayaról [armageddon, világvége – a szerk.], ezek a jelek most a Pralaya jelei. Amikor az ember nem tud a Földdel megfelelően bánni, akkor jönnek az erők. Mostanában az emberiség elég sok büntetést kapott, és remélhetőleg a közösség megtanulja és megtanulta a leckét, hogy a békét és a gyógyítást hozzuk, a Nap uralkodjon a Földön. Svamiji már sokszor látta politikusok és más magas rangban lévő emberek kijelentéseit. Rangos emberek kijelentéseit, akár az üzleti, gazdasági életben, akár az úgynevezett tudósokét vagy doktorokét. Néha az orvosok azt gondolják, hogy ők a fehér ruhába öltözött istenek, de nem tudnak mit tenni. A tudósoknak sincs megoldásuk, nem találják, bár azt mondják, hogy mindenhol keresték. A legmagasabb szinten lévő gazdasági emberek is azt mondják, hogy megvan minden kérdésre és problémára a megoldásuk, és ugyanezt mondják a nagyhatalmú politikusok is, hogy meg tudnak mindent szervezni és el tudnak mindent rendezni. De az igazság az, hogy mindannyian megbuktak, és nagyon szomorú módon buktak meg. Az emberiség számára mindez nagy lecke kell legyen, az összes döntéshozó számára mindez üzenet és jel arra, hogy legyenek alázatosak. Csak legyenek alázatosak, imádkozzanak az isteni erők fele, hogy az kiigazítsa a zavaros állapotokat, hogy korrigálja a mi módszereinket, és a jövőben mindent hozzon helyre. Ezért kellene imádkozni.
Természetesen azok az emberek, akik most követik a spirituális utat, tudják és látják a felettünk lévő erők hatalmát, mindazokat, akik felettünk és rajtunk túl vannak. A világban a materialista emberek, akiket a materializmus, az egó, az anyagi javak, a birtoklás elvakított, azok soha nem gondolnak alázatra. Azt gondolják, hogy náluk van a megoldás, és amikor azt gondolják, hogy a pénz a végső megoldás mindenre, akkor most rá kellene jönniük, hogy a pénzük, a hatalmuk, és bármilyen erejük is van, amit megszereztek és jelképeznek, az mind hasztalan most, semmit nem ér.
Nagyon sokszor beszélt már Svamiji arról, hogy egy kicsi vírus, egy nagyon pici lény, a legkisebb legkisebbje ilyen felfordulást tud okozni. Ne becsüljünk alá egyetlen egy teremtményt se! Akármilyen kicsike is ez a vírus, nem láthatjuk szabad szemmel, és mégis mennyire erőteljes. Semmi kétség afelől, hogy ez egy negatív erő, de az erő az erő, akár negatív, akár pozitív. Ez a kicsinyek kicsinye pedig, amit nem látunk, mégis ilyen nagy energiája van, hogy rettegésben tartja az emberiséget, mindenki pánikol, mindenki meg van ijedve, és mindenki fél. Mindenki stresszes, mindenki el van veszve. Ez egy nem várt helyzet, amikor a katasztrófa, a prakop történik. Van amikor a világ egyik felén például cunami, földrengés, vulkánkitörés van, de ez alkalommal nem regionális, hanem globális a katasztrófa. Egyik ország sincs megkímélve, és egy rendszer sincs, amelyet ez ne érintene. Nincs rá megoldás, nincs recept, nincs gyógyír.
Persze, tragikus és fájdalmas folyamat ez. Ugyanakkor ez a tragédia nem ismeretlen a nagy védikus lények előtt, leírták már korábban a védikus filozófiában a három tapát. Tehát három fajta tapa, azaz szenvedés, fájdalom van: dehik – bármi, ami a testünkhöz, elménkhez, érzékekhez kapcsolódik; devik – a mostani helyzet is, ami valamin túlról jön; bhautik – nagyon durva katasztrófa, földrengés például. Ez a három tapa, nagy szenvedés ismert. A Rámarádzsban ezek nem léteztek. De most nem a Rámarádzsban vagyunk, ez most a Káli júga rádzs.
Mindenki, aki materialista úton jár, soha nem gondolta volna, és először tapasztalja meg, hogy valami az ő ellenőrzésükön, megértésükön túli. Most első alkalommal fordul elő az, hogy nem tudják a materialista úton járók, mi történik, és emiatt meg vannak zavarodva. Ezt lehetett volna másként is intézni, de nem így tették. Svamiji emlékszik valamelyik védikus irodalomra, amikor az egyénnek van egy fizikai, érzelmi, vagy bármilyen más problémája, vagy amikor egy embercsoport krízisbe, fájdalomba, szenvedésbe kerül, akkor azt javasolják, hogy menjenek el magányba, izolációba. Nemcsak, hogy izolálják magukat, különüljenek el, hanem spirituális gyakorlatokat is végezzenek. Ahogy már sokszor említette Svamiji a szellemi gyakorlatokat: ez egy teljesen természetes folyamat, ha a védikus időkben történt volna ilyen, akkor mindenki természetes módon tette volna azt, hogy elkülönül, visszavonul, és szádhanákat, gyakorlatokat végez. De ma a Káli júgában élünk, és hiába mondják az embereknek, hogy különüljenek el, általában ezt nagyon nehéz megtenniük. Hozzászoktunk ahhoz, hogy puszilkodunk, ölelkezünk, csókolózunk, kezet rázunk, zsúfolt helyeken találkozunk, majdhogynem lehetetlen számunkra, hogy elkülönüljünk. Egy szokást kell hirtelen megváltoztatni, és ez nagyon nehéz. Bár a megoldás az lehett volna, hogy mindenki elvonul külön, és akkor meg lehetett volna várni, hogy ez a vírus ne tudjon növekedni, és megszűnjön, de nem ez történt.