Meditációt végzünk. Előhívjuk Hanumánt, és a tűz elemet, képzeljük el a havan tűzét, és képzeljük el, hogy Hanumán jön ki a lángok közül. Képzeljük el, ahogy az erő is előjön ezáltal.
OM Ham
OM Kam
OM Vam
OM Sam
OM Gam
OM Gam Galgate Namah
Nagyon fontos a törekvést fenntartani, mert semmi nem jön automatikusan magától. Megtörténhet, hogy egy bizonyos tudatossági állapotot elérünk, vagy megkapunk és akkor ez az állapot előhívhat egy automatizmust. Ezt a folyamatot sahajavasztának nevezik. A sahajavastát erőfeszítés által tudjuk elérni, de maga ez az állapot már erőlködés mentes, ahol többet már nem kell erőfeszítést tennünk. Ahhoz, hogy elérjük, ahhoz az energiát arra fele kell irányítanunk. Ez egy hatalmas energia. A kérdés az, hogy mennyit tudunk mi ebből befogadni. Képtelen elvárás befogadni az energiát anélkül, hogy minősítenénk azt. Az embernek fejlődnie kell a helyes gyakorlaton, a kiegyensúlyozott gondolatokon keresztül, és a tanítást követve. Jön az idő, amikor a sahajavasta, az erőfeszítés nélküli időszak megérkezik. De elvárni, hogy dolgok történjenek maguktól, erőfeszítés nélkül, olyan, mintha egy szobában ülnénk és várnánk, hogy a napsugár besüssön, ahelyett, hogy kimennénk és élveznénk a napsugarat. Bent ülve, az ablakokat becsukva várnánk a napsugarat a szobába.
Bár van egy átható energia, egy jelenlévő erő, de hogy mit tudunk ebből hasznosítani az a mi ráhangoltságunktól függ, attól, hogy mennyi erőfeszítést teszünk. S akkor elérjük azt az elmeállapotot, amikor a dolgok elkezdenek történni. De csupán elvárni és reménykedni… Ha nem teszünk elég erőfeszítést, akkor a folyamatot magát is késleltetjük. Egyfolytában a karmánk, vagy a karmát alkalma történik. Az embernek a Földön mindennel van karmikus kapcsolata. Az élet nagyon sok aspektusában kapcsolódnak a karmák, ezért fontos, hogy jó karmánk legyen. Jó cselekedet, jó gondolat és jó tudatszint, tudatosság. Nem helyes út vádolni bárkit. Ha nem kapjuk meg azt az eredményt, az azt jelenti, hogy a karmánk nem elég jó. Tehát haladjunk előre, hangolódjunk rá, kapcsolódjunk, és ha kételkedünk, akkor a kétségek miatt mindig hátráltatjuk magunkat. Bármikor, amikor félünk, akkor is hátrafelé haladunk. Bármikor, amikor bizonytalanságot érzünk, akkor is hátrafelé megyünk. Tehát bízzunk, tegyük a helyes dolgokat, a kiegyensúlyozott dolgokat, akkor közelebb fogunk kerülni a célunkhoz. Az élet adott, van egy gyönyörű teljes életünk, és meg van hozzá minden lehetőségünk. Amit tennünk kell az csak annyi, hogy emlékeztessük magunkat arra, hogy egyensúlyt hozzunk az életünkbe, legyen egyensúly a cselekedeteinkben, a beszédünkben, és tartsuk magunkat távol a negativitástól. Gyakoroljuk a pozitív gondolkodást. Bármikor negativitás üti fel a fejét, az a sötétség, s amikor sötétségben vagyunk, akkor nem látjuk az igazságot. Törekedjünk a fény felé. A fény reprezentálja a szeretetet, a tudást, a bölcsességet, az együttérzést, a kedvességet és a nagylelkűséget. Ha van egy jó erőnk, akkor az összes többi jó erő is fog jönni. Ha van egy rossz tulajdonságunk, tehát negativitás van bennünk, akkor az a negatív dolgokat fogja vonzani. Folytassuk a meditációt, a ráhangolódást, a kapcsolódást, s akkor megtaláljuk a segítséget.
Ahogy már mondta Svámiji a segítség az jön, amikor az ember őszinte. Az őszinteség nagyon fontos. Amikor kételkedés van, akkor nincs őszinteség. Ha valami nem történik meg, akkor rá kell jönnünk, hogy vajon miért nem történik az meg. Pozitív tettekkel pozitív karmának kell történnie. A mi kezünkben van mindez, és persze segítségre van szükségünk, de nagyjából a kezünkben van. Ezért fontos az inspiráció. Az inspiráció a segítségünkre van, ahogy a szeretet, az odaadás is segíteni fog nekünk. Tehát folytassuk az utunkat és tekintsünk a haladásunk elé, soha ne adjuk fel. Mindig csak haladjunk előre és tudjuk azt, hogy mindig közelebb kerülünk a végcélunkhoz. Ez egy folyamat, ez egy folyamatosan tartó folyamat.
A 2022-es őszi tábor előadásai sorban: