Kérdés: Amikor Krishna és Ráma élt miért mentek át szenvedéseken? Hogyan tudtak megbírkózni ezzel?
Válasz: Rámáról és Krishnáról beszélünk, nem más bölcsről. Ők tudták, hogy isteni inkarnációk és szerették volna tudni, érezni, hogy az emberek milyenek, miként élnek, és mit éreznek. Az emberi érzelmeket akarták megtapasztalni. Amikor eljátszották a maguk szerepét, akkor nem azonosultak a szereppel, teljes mértékben játszották azt. Tudták, hogy ők nem emberiek, nem úgy emberek, mint mi, de elboldogultak. Amikor emberi kondíciókkal azonosítjuk magunkat, azaz szerepekkel, hogy férfi vagy nő vagyok, ez vagyok, vagy bármi vagyok, igazgató vagyok, akkor valójában a Májá hálójában vagyunk. Ilyenkor bizonyos szerepkörrel azonosítjuk magunkat. De ha tudjuk, hogy mi nem azok vagyunk, hanem feladatunk van, és a legjobb szándékunk és képességeink szerint végezzük azt, akkor nem szenvedünk, bár jön a szenvedés. Például Krishnát nagyon sokszor megtámadták a démonok, a születésekor is. Ez nem az ő hibája volt. A démonikus erők azok démonikusak. A démonok nagyon sok formát, alakot tudnak ölteni. A démon úgy is előjön vagy jöhet, mintha valami nagyon magas rangú, rendű lenne. Siva ajándékot, egy képességet adott egy démonnak, és ahelyett, hogy az a démon hálás lett volna neki és felajánlotta volna a szolgálatait érte, inkább úgy döntött, hogy leigázza, börtönlakóvá teszi Sivát. Siva adta az erőt és a másik lény Siva ellen használta fel ezt az erőt, mert Parvatíra, Siva párjára szemet vetett. A démon azt gondolta, ha Parvatí az övé, akkor ő hatalmas lesz. Ez egy emberi tévhit: ha azt gondoljuk, ha valakinek elvesszük valamiét, akkor a hatalma is a miénk lesz. Nem tudta elfogadni, hogy ugyan megkapta az erőt Sivától, de a démonikus elme, az démonikus elme. Amikor az embereket a démonikus erők befolyásolják, akkor démonikus emberként működnek, reagálnak. A teremtés három kategóriára van osztva: egyik a dánab, azaz a démonok területe, a mánab az embereké és diyo a harmadik, az angyali erők.
Ha tudjuk, hogy mi nem a megnyilvánulás maga vagyunk, hanem a forrás, akkor tudatában vagyunk a forrásnak. Nagyon általánosságban a legalacsonyabb tudatszinten vagyunk, abba illünk bele. Amely az uralkodó energia a világban, annak a részévé válunk. Azt hisszük, hogyha nagyon magas légkörben élünk, akkor magasabb légkörűvé vagy színvonalúvá válunk. Emiatt az elképzelés miatt az embereknek elvonulásokra, szép helyekre mennek, hogy ott feltöltődjenek. Különböző energia, más energia uralkodik, van alacsonyabb és magasabb is. A magasabb energiából nincs sok, de a legalacsonyabb mindenhol megtalálható. Amikor az ember a Májába belegabalyodik, akkor azt kezdi hinni, ami igazából nem is ő, ami nem vagyunk. A test tudatosság uralkodik el, az érzékek tudatossága uralkodik el, az általános lenn meg fönn vágyainak a tudatossága és így tovább. Általában ezekbe a tudatállapotokba tudunk belegabalyodni. Az embernek kapcsolódnia kell a magassághoz azért, hogy a legmagasabb energiát meg tudja tartani. A legmagasabb energiával való kapcsolódást sat-sangnak hívják. De a sat-sang ma már egy általános kifejezés, ami leginkább éneklést, közös étkezést fed le. Ez is a része a sat-sangnak, de nem ez a sat-sang. Ez inkább az étel orientáltságát mutatja. Fizikai formában vagyunk, az első valóság az étel. Ha megnézzük bármely teremtményt a Földön, mindegyik ételt keres, mind étel után kajtat egész nap. Az emberek, akár a rovarok, mi is étel után kutatunk, keresünk. Az étkezésünk kielégítő, az öröm kedvéért is eszünk, és sok minden mást is teszünk azért, hogy örömöt okozzunk magunknak. A méhecskék boldogan röpködnek, ez az ő örömük. Ez egy fajta kellemes időtöltés, de a legmagasabb tudatállapotot nemigen érik az emberek. A legmagasabb tudatállapotot csak a legmagasabb szinten levő lénnyel lehet elérni. A világban megtalálhatók a legalacsonyabb élőlények. Az alacsony szinten csak alacsony energiát tudunk találni. A benzinkúthoz megyünk, hogy üzemanyagot tegyünk a kocsiba, vagy elmegyünk egy vásárlóközpontba, hogy vásárolgassunk, vagy étterembe, kocsmába, bárhova, bármi hasonló helyre megyünk, de mit látunk ott? Az emberek a legalacsonyabb tevékenységekkel vannak elfoglalva. Ha valakit megkérdezünk, hogy mit csinál, akkor csodálkozva feleli, hogy ő azt teszi, amit tennie kell, azaz vásárolgat, hogy valami örömben vegyen részt. Mindez egy fizikai megnyilvánulás, az emberek durva szintű megnyilvánulása. A legmagasabb megnyilvánulás a legmagasabb energiának a megnyilvánulása. Ezért kell időnként újratölteni magunkat. Különben az ember elmerül a világ játszmáiba. Ha felteszik a kérdést az embereknek, hogy mit csinálnak, akkor hirtelen kényelmetlenül érzik magukat. Vagy, ha a halálról beszélgetünk valakivel, a testnek végéről próbálunk beszélgetni, akkor arról nem akarnak, nem akarják tudni. Nem érdekli őket, pedig ez egy valóság, Mindenki el akarja felejteni, hogy egyszer el kell hagyni a testet. Az emberek tulajdonképpen okosak, negatív értelemben okosak. Azt hisszük, hogy nagyon okosak vagyunk, pedig ostobák vagyunk, mint emberek.
Nemrég meghalt az angol királynő, és tíz napig ünnepelnek miatta. Ez mind üzlet, tíz napi üzletről van szó. Sok ember fog vásárolni, vagy eladni valamit, a hotelek megtelnek. Az adás-vevés ünnepe. Az emberek olyan okosak, hogy még a halálból is üzletet csinálnak. Az, hogy nyugalom van, békés átmenet történt, ezt nem értik, és nagy zajt kell csapniuk. Csak üzletről szól minden. A gyász után az emberek jól érzik magukat majd és tovább folytatják a korábbiakat. Ez az élet. Ez lehet, hogy a dolgok egyik rétege, az életnek sok rétege van, nagyon sok dimenziója van. Aki tudja, érti a Földön levésnek az igazi értelmét, ha tudja az igazat, akkor nem kapja el a Mája illúziója. Ezért írta Svamiji Az igazság szabaddá tesz című könyvet. Lehet a szerepünket játszani, attól még lehet úgy tenni „mintha”. A gyerekek is tudják, úgy tesznek, mint a királyok, királynők, tehát a gyerekek ebből a szempontból jobbak, hiszen tudják, hogy játszanak. Van egy másik jó tulajdonságuk is: ha a gyerek valamiért feldühödik, utána könnyen ki lehet engesztelni egy kis csokival például, nem tart sokáig náluk a düh. Míg a felnőttek csak duzzognak és duzzognak, aztán gonosszá tudnak válni, és éveken keresztül képesek magukkal cipelni a negativitást, és egy életre ellenséggé tudnak válni. Egy dologgal tisztában kell lennünk: nem kell semmi sem tennünk ahhoz, hogy ellenségünk legyen.
Az ellenségek saját maguktól jönnek létre. Valaki Svámijit meglátja és abban a minutumban ellenséggé válik. Vagy barát, vagy ellenség, attól függ, hogy milyen erő van benne. Ha démonikus erő van abban az illetőben, akkor ellenség lesz, nem kell semmit sem tennie ezért. Néha gondolkodik azon, hogy kell-e tennie valamit ezért, de nem. Nem kell tenni semmit. Legtöbb esetben nem kell tenni ezért. A megjelenés már elég. Ez mindig bizonyosságot nyert, hogy egy ellenségnek milyen ereje van, mennyire tud gyűlölködni, akik a gyűlöletben élnek. Éveken át tudnak abban élni, egyfolytában. Biztos, hogy a démonikus erő van velük kapcsolatban. A spirituális úton az ember, ha baja van, akkor elengedi. Az ember így dolgozza ki a karmáját, semlegesíti, mert mind a két esetben szenvedni kell: valakit vagy szeretünk, vagy pedig utálunk… Tehát mindkét esetben erről van szó, újra kell születnünk, hogy ezt megoldjuk. Tehát semlegesíteni jó. A lényeg az lenne, hogy az ember semlegesítse a karmáját a másik emberrel, és megbékéljenek. Karmikus szempontból nem vagyunk kötve és nem ránt magával a tény, sem ebben az életben sem azon túl. A test vége nem mindennek a vége. A test vége nem a karma végét jelenti. A karma követ minket. Az életünk során valahogy mindenütt tapasztaltunk ilyen ellenség koncepciót. Tehát ezek az erők vannak körülöttünk és játszanak. Az ember a Májá illúziójába gabalyodik bele, a lényeg az, hogy próbáljuk meg semlegesíteni és megbékélni az életben az élettel, csak pozitív energiával kapcsolatba lenni. Az embernek van teste, azt fölvette, ebbe a világba születtünk, ez egy csomag. Olyan sok minden kapcsán van a csomagunk, és nem tudunk megszabadulni tőlük: a kapcsolataink, a vágyaink bármivel összefüggésben, ez mind egy teljes puttony, hátizsák, emberi csomag. Egy ashram is egy csomag. Jól kell tudni bánni a csomagokkal, menedzselnünk kell hatékonyan, anélkül, hogy belegabalyodnánk és mérgesek lennénk. Ahogy a testünk is működik, akár foglalkozunk vele, akár nem, a testünk működik. Nem kell a testünket megkérnünk, hogy levegőt vegyen be és fújja ki, mert ez történik, működik. Az összes érzékünk működik. Amikor azt mondjuk ez az én testem, akkor valójában ez nem a mi testünk. Valahogy lehetőséget kaptunk arra, hogy legyen testünk. A testünkre és az elménkre nagyon sok erő hat, sok erő működteti, de nem tudunk róla, nem vesszük észre. Azt mondjuk, hogy a saját testünk, de ha a mi testünk, akkor miért nem tudjuk uralni? Ha a miénk, akkor mi kell legyünk az, aki kontrollálja, de erre nem vagyunk képesek, nem tudjuk megtenni. Valahogyan kaptuk a testet. Egy célból, hogy használjuk jól. A Patanjali jóga azt mondja, hogy a test a mi járművünk, egy eszköz, ami el tud vinni a végcélunkhoz. A járművünket fitten kell tartanunk, karban kell tartanunk, ezért van Patanjali rendszere, a jóga 8 részes útja. A test egy jármű, amit az élethez kaptuk. Az istennek is vannak járműveik, Vishnué a sas, Siváé a bika. A lényeg az, hogy tudjunk rákapcsolódni, ráhangolódni a legmagasabb energiára. Amilyen kapcsolatunk van, vagy amennyire tudunk rákapcsolódni, annyi energiát kapunk. Továbbra is kapcsolódjunk rá, hangolódjunk rá egyfolytában.
A 2022-es őszi tábor előadásai sorban: