Az utunk végtelen. Csak azt fogjuk fel, ami a közvetlen közelünkben van. Nem szeretünk mögé gondolni. Elégedettek vagyunk azzal, amit éppen teszünk. A Legfelsőbb Én nem foglalkozik az Isteni Énnel. Ha a világgal foglalkozunk, akkor elég szűkösek az élményeink. A dolgok elő vannak készítve számunkra. Bár azt gondoljuk, hogy mi vagyunk a cselekvők, de nem mi vagyunk a cselekvők. Ezek a dolgok adottak számunkra anélkül, hogy tudnánk a saját cselekvéseinkről. A test-tudatosságban, az elme-tudatosságban, az érzékekkel az elme mindig le van kötve. Ezért fontos mindig feladatot adni az elmének, hiszen mindig kell valamit tennie. Ha pozitív dologgal kötjük le az elmét, akkor az elme pozitív lesz. Negativitást nem kell az elmének adni, mert körülöttünk sok negativitás van, és az elme azzal foglalkozik. A sötétség még a fényben is el tud uralkodni. A sötétség tudatlanság. A tudatlanság a nem tudás.
Amikor nem ismerjük az igazságot, akkor körbe-körbe megyünk. Mint az állat, amelyik az olaj sajtolásakor megy körbe. Az állat az életében több ezer kilómétert megtesz, de egy helyben marad, egy picit se megy arrébb. Hasonlóképpen az emberek is köröznek: köröznek a szokások, a letargia, a tendenciák által. Alszunk, felébredünk, eszünk, játszunk, dolgozunk, és minden másban résztveszünk. Azt hihetjük, hogy ez az élet. De ez akkor is megtörténik, ha nem gondolunk rá. Iszunk, amikor megszomjazunk. Eszünk, amikor megéhezünk. Alszunk, amikor elfáradunk. Pihenünk, amikor fáradtak vagyunk. Egész nap teszünk valamit nem tudva róla, tudattalanul. Ezért kell követnünk a darmát. A darmánk a mi szudarmánk, a saját darmánk, az egyéni darmánk. És van a kollektív darma. Ha az ember követi a saját kiegyensúlyozott darmáját, akkor jó karmát tesz. A jó karmával jó „tartalékaink” lesznek, pozitívak vagyunk, mint egy bankban. Ha több van a pozitív oldalon, az kicsi biztonságot tud nyújtani. Ha a bankban van több pénzünk, és hogy az segít-e nekünk, az egy másik kérdés. De ha van pénzünk, akkor jól érezzük magunkat. Ez lenyugtatja az elmét. Ha bármilyen anyagi értékünk van, mint pl egy ház, akkor megnyugszunk. Örülünk, hogy van valamink, és rosszabb idő esetén nem leszünk szükségben.
Amink lehetne ezeken felül, arra nem gondolunk, mert annyira el vagyunk foglalva a világi dolgokkal, ami körülöttünk van. Ezért jó meditációt és kontemplációt végezni, hogy elgondolkodjunk azon, hogy mi is történik valójában?
Az idő halad. Az idő illúzió. Mi magunk határozzuk meg az időt. Napokban, hónapokban, években számoljuk az időt. Különbözőképpen fogunk fel dolgokat és az időt. Amikor fizikailag fiatalok vagyunk, akkor a megértésünk, az érzékelésünk az életről más. Amikor középkorúak leszünk, másképp fogjuk fel a világot. Amikor fizikailag idősebbek vagyunk az érzékelésünk megint más lesz. De a valóságnak semmi köze az érzékelésünkhöz. Nagyon különbözőképpen lehet érzékelni az időt és az élethelyzeteket. Mit kellene tenni egy ilyen zavaros állapotban?
Van egy zavaros világunk; volt egy két és fél év zavaros világunk. 2019. december 24-én Indiában bejelentettem, hogy a Szaturnusz átveszi az irányítást. Asztrológiai szempontból a Szaturnusz uralkodott két és fél éven át. Megjósoltam, hogy lesz veszteség és nyereség is. Sok szempontból nagyon sok minden megváltozott. Ez világszerte érdekes megtapasztalás volt mindenki számára. Mert van úgy, hogy valami történik egy kontinensen, de ez az egész világot érintette. A kérdés az, hogy az emberek tanultak-e valamit ebből? Talán tudjuk, hogy mit tanultak vagy tettek az emberek, de nem sokat tanultak. A dolgok nem nagyon változtak. Persze nagyon sok ember sok pénzt keresett általa. Van, akinek ez lehetőséget hozott, van, akinek veszteséget. De ilyen dolgok történhetnek még. Hogyan lehet menedzselni egy ilyen helyzetet? Összességében az emberiség nem tudta jól kezelni ezt a helyzetet. Kollektív szinten nem kezelte jól a világ ezt a helyzetet. Sőt, rosszul kezelte. Se a kormányok, se a közösségek, se az emberek. Nagyon sok zavar volt körülötte. Oltások, maszkok, mi a helyes, mi a helytelen. Van, aminek nem volt semmi logikus értelme.
A dolgok várhatnak. Nem kell sürgetni. A dolgok nincsenek a kezünkben. Ez a helyzet sokat tanított egyéni szinten azok számára, akik készek tanulni. Aki nem akar tanulni, és nem tudatos, az nem sokat tanult. De aki kinyitotta az elméjét, sokat tudott tanulni. A tanulás folyamata az élet része. Ha abbahagyjuk a tanulást, vége az életnek. Az idő halad. Az idő olyan, mint a víz. A víz is egyfolytában áramlik. Az idő is áramlik. Az idővel az erő is áramlik: a test, az érzékek mind egyfolytában mozgásban vannak. Az átmenet zajlik. A kérdés az, hogy kik vagyunk, mik vagyunk. Csak a testünk és az elménk vagyunk? Az érzékeink? Vagy többek vagyunk ennél? Nagyon sok misztérium van. Kereshetjük a misztériumokat egyiket a másik után. Sok életen keresztül, mert egy élet ehhez nem elég.
A minap beszéltünk arról, hogy akik rá vannak hangolódva, együttműködnek, azok számára a misztérium feltárul. Megpróbálhatjuk spontán megkapni. Ha ráhangolódunk a gyönyörű természetre, és a természetes élet Isteni útján vagyunk, akkor meghalljuk, hogy mit kell tennünk, megtudjuk, amit tudni kell, irányítást kapunk. Az úgynevezett nagy emberek és tudósok, akik azt mondják, hogy milyen nagyok, az utóbbi két és fél év krízishelyzetében megbuktak. Az ego harca volt ez. Az emberek, amikor azt hiszik, hogy mindenre van megoldásuk, akkor tévednek, hiszen legyőzték őket. Az emberi egó hatalmasra tud fejlődni, és most tanácstalanok. Egy pici lényecske, mint a vírus, melyet nem is lehet látni, mégis milyen pusztítást végzett a világban. És ezt a pici lényt nem tudjuk irányítani. Ez arra példa, hogy mi történhet.
Miért legyünk tudatosak? Most tehetetlenül, a szokásainkkal vezetve éljük az életet, de az élet ennél több. Vannak választási lehetőségeink, hogy a gyönyörűt vagy a csúnyát választjuk. Amikor az életünkben a pozitív dolgokat választjuk, távol tartjuk magunkat a negatívaktól, mert a negatívak olyanok, mint egy fertőzés, egy vírus, mint a Covid. A pandémia alatt egy jó módszert ismerhettünk meg, az egymástól való távolság tartást. Indiában több ezer éve a namaszté az üdvözlés, míg az európaiak és az amerikaiak tanácstalanok voltak, hiszen megszokták a kézfogást. És ha nem szabad kezet fogni, akkor mit tehetnek, hogyan köszöntsék egymást? Az indiaiaknak jó lehetőség volt a namaszté köszöntést elterjeszteni az egész világon. Ugyanakkor az emberek a távolságtartás kérdésében megbuktak. Tehát nagyon érdekes, hogy a kicsi elme milyen nagynak képzeli magát. És lehet nagy, ha a Forráshoz, a Legfelsőbb Valósághoz kapcsolódik. Csak az a probléma, hogy nem kapcsolódik hozzá, mégis azt gondolja, hogy nagy. Mint a béka a tóban. Néha azt mondják, hogy a béka a kútban. Az a béka, aki a kútban vagy a tóban van, azt hiszi, hogy az a világ. Egyszer egy béka az óceánból jött, és egy másik béka megkérdezte tőle, hogy:
– Ki vagy te?
Azt válaszolja:
– Az óceánból jöttem.
– Mi az az óceán?”
– Az óceán egy hatalmas, végtelen víz. Nem lehet látni a túlpartot. Nem olyan, mint a tavacska, ahonnan ki tudsz ugrani egyik oldalra és a másik oldalra.
– Nem hiszek neked, hazudsz. Nincs olyan, hogy óceán. A tóban születtem, ezt ismerem. Semmilyen más vizet nem ismerek.
Ilyen az egyének állapota. Az emberek a vágyak körforgásában vannak, abban köröznek. Aki fizikailag idősebb lesz, vagy betegséggel küzdve közeledik a halálhoz, az átgondolja az életét. Az egész életük megjelenik előttük. Azt gondolják, hogy ezt is, azt is megtehették volna. És azt mondják, ha tovább élhetnek, még ezt vagy azt megtehetnék. A világon nagyok sok ember így gondolja, amikor közel érzi a halált. Az életnek olyannak kell lennie, hogy ne legyen semmi megbánás. Minden percben boldogok legyünk. Ez egy gyönyörű élet, egy gyönyörű Föld, egy gyönyörű világ. Nagyon sok gyönyörű része van a világnak. Egy kis bogárka, mely virágról virágra röpköd, milyen boldog. Azt hiszi magáról, hogy mivel tud repülni, hatalmas. Mi tudunk repülni? Az elménk tud fantáziálni. Tehát, ne becsüljünk alá egy másik lényt. Tavasszal milyen boldogok a madarak, ahogy csicseregnek. A virágok illatoznak, boldogok. Indiában süt a nap, nagyon meleg van, és a virágzó mangóán pici gyümölcs növekedik napról-napra. Minden gyönyörű és fantasztikus. Élvezhetjük. Szeretet van. A szeretet a legerősebb erő, össze tud kapcsolódni a végtelen energiával, ha a szeretet nem hígul fel, nem szennyeződik be, és nincs feltételhez kötve. Ha szeretsz… Amennyiben ott van a „ha”, az hiba. A szeretetben nincs „ha”. A szeretet az szeretet. A kis tavacska beleolvad az óceánba. A szeretet a legfelsőbb valóság, a legfelsőbb boldogság, a legfelsőbb tudatosság. Ezt a legfelsőbbet valójában nem ismerjük. De tudjuk, mi a szeretet. Akarjuk, hogy szeressenek minket, ez az igény mindenkiben benne van. Nemcsak minden emberben, de minden teremtményben benne van.
A galamb kikeklti a fiókáit. Boldog a galambpár, ahogy kikelnek a fiókák, és táplálják őket. Gondoskodnak róluk, és egy nap a kis galambok kirepültek a fészekből. A galamb szülők ezt elfogadják, nem gyászolnak. Az a baj az emberekkel, hogy ugyanezt nem mindig fogadják el, hanem ellenállnak. Mindenhol valamivel ellenkezünk. De Guruji… – ezért is ez a címe svamiji egyik könyvébek. Minden rendben van, de… A kételkedő elme.
2022 májusa, Balatonkeresztúr – 1. rész
2022 májusa, Balatonkeresztúr – 2. rész