Brahma a lótuszvirágon ülve elgondolkodik, hogy miért van ott. Elindult a válasz keresésében, de nem talált semmit, se a kezdetet, se a véget. Brahma, a Teremtő visszajött, és elkezdett kontemplálni, meditálni. Meghallotta a hangot, a paranadam hangot, a végső hangot, az anáhat hangot [ez egy misztikus hang, amit meditáció végzése közben hallhatunk – szerk.] és az a hang volt a Púrnavákya [a „teljesség hangja”]. Mahávákya: Aham Brahmásmi, Tat tvam asi, Ayam Átmá Brahma, Pragjánam Brahma [ez a 4 Mahávákya mantra]. Tovább kontemplált, és a teljes véda megnyilvánult.
A teljes Mahávák beavatás a végén van, nem az elején. A sadhak 12 év széva és tapaszja után kap beavatást. A lényeg az előkészületen van. Az egot meg kell tisztítani. A testet meg kell tisztítani. Az érzékszerveket meg kell tisztítani. Amikor a test, az elme és az érzékek megtisztultak, akkor nincs hely az ego számára, és a teljes Mahávák elnyerhető. Ezt fontos tudni. Bár már sokszor mondtam, a tanításom alapja a teljes Mahávákya, de eddig még nem tehettem meg, hogy ebbe beavassak valakit, mert tudom, hogy az egyénnek át kell mennie gyakorlatokon és szádhanákon is.
A tapaszjákon át lehet eljutni a felszabaduláshoz. Különben a démonikus erők uralják az egyént. A potenciális erő nagyon nagy. Az a végső tudás, a végső igazság, a legfelső igazság. A testtudatosság nem engedi megérteni a legfelsőbb igazságot. Ezért a testet, az elmét és az érzékeket fel kell készíteni, meg kell tisztítani; fegyelmezettnek kell lenni, hogy állni lehessen a tudás hevét. Hanumánnak kell lenni, hogy a Naphoz lehessen menni. Máskülönben a Naphoz közeledve hamuvá válunk. A Naphoz hasonlatos lénnyé kell válni, hogy ellen tudjunk állni a Nap hevének.
Egyszer Srí Ráma megkérdezte Hanumánt: „Hogy érzékelsz engem? Ki vagyok én számodra? Mit értesz belőlem, amikor együtt vagyunk? ”
A világon olyan sok kapcsolat létezik: testvéri, szülői, gyermeki, nagybácsi, nagynéni, nagyszülői, házastársi. Hogy milyen kapcsolatok léteznek a spirituális birodalomban, az nehéz kérdés. Ha az ember mester vagy tanító, és meg kellene fogalmazni a tanítványt, a követőt, akkor a barát fogalom nem lenne helyénvaló. Ez nem elfogadható. A kereső számára, aki a mestert szolgálja, ez egy dilemma. Ez egy összetett kérdés, hogy mi az ő kapcsolatuk.
Srí Ráma kérdése Hanumánhoz nagyon nehéz kérdés volt: „Mi vagyok én neked?” Tudni akarta.
Sokszor érzek kísértést, hogy feltegyem ezt a kérdést a körülöttem lévő embereknek: „Miként tekintetek rám?” Érdekes lenne megtudni az emberek belső érzéseit arról, hogyan érzékelnek engem. Nem kérdezem meg, mert ez túl sok lenne. Hadd érezze mindenki azt, amit érez.
Ezt azért mondom most el, mert az egész Mahávákhoz hozzátartozik.
Tehát Srí Ráma megkéri Hanumánt: „Magyarázd el nekem, hogy mi vagyok számodra?”
Hanumán egy tanult, megvilágosodott inkarnációja Sívának. Ő nem egy átlagos lény. Tehát így szól: „A megnyilvánulás fizikai aspektusából, amikor fizikailag veled vagyok, amikor a világban veled vagyok, a fizikai és az érzelmi, valamint az összes külső megnyilvánulás szempontjából, a dás-od vagyok, a sevak-od vagyok.”
Nagyon nehéz lefordítani a dás és sevak szavakat. Az, aki szolgál. Aki a Mester utasításait követi, aki rendelkezésre áll. „Rendelkezésedre állok, hogy megtegyem mindazt, amire szükség van. Fizikai, érzelmi szinten ez történik. De a legmagasabb szinten én Te vagyok. Ezért tudlak jobban szolgálni.”
Hanumán nem akarta bevallani, nem akarta felfedni az érzéseit, az alázatot a Mestere iránt. De mivel Srí Ráma egyenesen, őszintén megkérdezte, el kellett mondania. „Végülis a Legfelsőbb vagyok, teljesen Te vagyok.”
Tehát a teljes Mahávák jelentése: „Brahma vagyok.” Tehát Hanumán azt felelte Sri Ramanak, hogy „Brahma vagyok.”
Srí Ráma így szólt Hanumánhoz: „Tat tvam asi. Az vagy, aki én vagyok”
A legmagasabbra helyezi, hogy megértse a legmagasabb tudatállapotot. Máskülönben ez egy veszélyes kijelentés. Ez a legvégső tudatállapot.
Régóta beszélünk már a legfelsőbb valóságról kihangsúlyozva a bhakti, a széva szerepét. Srí Ráma emberi formát öltött, hogy lílát végezzen. Hanumán is így tett.
Ennek a koncepciója: egy vagyok, több akarok lenni. És ekkor elkezdődik a megnyilvánulás, a manifesztáció.
Általános értelemben az ember mondhatja, hogy „egy vagyok, több akarok lenni”, és gyermekeket hoz létre. Így az egyből több lesz. Általában ez megtörténhet, megtörténik. Végülis egy mindenki, több formában megnyilvánulva. Ez tőlünk függ. Ez emlékeztethet Az igazság szabaddá tesz könyv első fejezetére. „Dvāsapurṇā sayujā sakhāyā samānaṁ vṛkṣaṁ pariṣasvajāte” (Mundaka Upanishad 3. 1)
A két ugyanolyan alakú madár eszegeti a fa gyümölcsét. Az egyik élvezi a gyümölcsöt, a másik nem. Amelyik nem élvezi a gyümölcsöt, az soha nem mérges. Amelyik élvezi, a nyár végével panaszkodik barátjának, hogy elfogyott a gyümölcs. A másik madár emlékezteti őt arra, hogy: „Mi egyformák vagyunk, és ha én meg tudok lenni gyümölcs nélkül, akkor te is meg tudsz lenni.” Azonban a társa nehezen tudja elengedni a gyümölcsöt.
Nagyon szép a kényelmes életet élni, igaz? Az öt érzék öt tárgy. A tapintás, a hallás, ízlelés, szaglás és látás: ennek az ötnek vagyunk a rabszolgái. Az egész világ ebben van. A lényeg, hogy két fajta ember van: aki belebonyolódik az öt érzékbe, és aki nem. Aki nem ragaszkodik, és aki nagyon is benne van. Látszatra a kettő ugyanúgy néz ki.
Valaki megkérdezte, hogy hány istenség jött a Földre? Ez a védikus hagyomány szerint az avatár. Avatár vagy más szóval tanító, igaz tanító. Isten számára könnyű valakit küldeni, hadd foglalkozzon ő az emberekkel. Tehát elmondható, hogy Isten bújkál. A nagy tanítók bátrak, azért küldik őket, hogy elvégezzék a munkát, hogy elmagyarázzanak valamit, megértessék az emberekkel, hogy mi micsoda.
Így magyarázható. Az összes fém: a vas, a sárgaréz, a vörösréz, az ezüst és az arany – az arany a legtisztább fém –, ha ezeket vízbe tesszük, elmerülnek, nem lebegnek. De egy darab fa lebeg, nem merül el a vízben. A lényeg, hogy amennyiben a fém társul a fadarabhoz, együtt képesek lebegni. Át tudnak kelni az óceánon. A fém magában nem. Csak a fadarabbal együtt képes átkelni a nagy óceánon. Tehát a leszálló tanítók, mesterek, sadguruk olyanok, mint a fa. A többi ember olyan, mint a fém. A legnagyobbak társaságában képesek lehetünk átkelni a Máyá óceánján. Erről van szó, hogy megmutassák nekünk az utat.
A Mahávákról napokig lehetne beszélni, örökké folytathatnánk. De mielőtt elérnénk azt a szintet, a bhakti fontos, Síva fontos, Hanumánhoz hasonlónak lenni ajánlott, Síva szolgálata fontos. Amikor elérjük a legmagasabbat, akkor megértjük a legmagasabbat. Alázattal és szeretettel. Fontos a tisztaság. A szív megtisztítása. Andhagáram kisuddhi, szanszkritül így mondják. A legbelső lényünk megtisztítása.
Tovább beszélünk majd ezekről a magas tudásanyagokról. Brahmának, a Teremtőnek is meg kellett fejtenie. A Mahávákban sok megfejteni való van. Megérteni Paramátmant vagy Brahmát.
Az egész kozmoszról szól, amint az egyéni átmá átváltozik Brahmává. A Brahma helye a fejen van. Mondják, hogy a szívcsakrának és a Brahmacsakrának kapcsolódnia kell. A tudás és a szeretet nagyon fontos. Narad tele van tudással, Hanumán tele van szeretettel.
Nagyon sok példa van a bölcsességre, tudásra és szeretetre.
Hari Om Tat Sat