OM Krishnáya, Vásudéváya, Govindáya Namo Namah
Krishna, a Legfelsőbb, az abszolút Brahmát képviseli. Arjuna képviseli jívát, akinek a helyzete sok szempontból feltételekhez kötött. Ezért jíva. A vedantában más bölcsek mondják: „brahma satyam jagan mithya jivo brahmaiva naparah” („Lélekben mind egyek vagyunk, mivel a Világ illúzió; az egyéni lélek pedig nem különbözik a Brahmantól.”) Shankara: Brahma jñānāvalī mālā. A Brahma örök. A világ, ami valamilyennek látszik, az átmeneti. Jíva nem más, mint időleges. Sokak számára nem érthető, hogy jíva hogyan legyen lélek tudatosságban, mely a Mayától, az illúziótól függ.
Jó példa a Nap. A Napra nem hat sem a Hold, sem más bolygó. A Nap teljes, egész, mégis hatása a Földre csodálatos. Sokkal inkább a Föld (Prithvi Loka) függ a Naptól, annak erejétől. Érdekes, hogy a Nap nem függ sem a Földtől sem más bolygótól. Azonban más bolygók – mint Prithvi loka, vagy a Föld bolygó – függ a Naptól. A jívának rengeteg megnyilvánulása van. A jíva a Nap energiája miatt marad fenn és gyarapszik. Ez nagyon izgalmas. A Napot nem lehet elérni, hacsak magunk nem válunk Nappá. Ha a Nap hatalmával rendelkezünk, akkor közel mehetünk a Naphoz. Különben nem. Nincs hozzáférésünk a Naphoz.
Tehát a kérdés: hogy tud túlélni egy jíva? A legfelsőbb tudatosság, a legfelsőbb sugárzás, Bramha túlél mindent. Ha egyszer a Nap úgy dönt, hogy szétoszlik egy másik dimenzióba, automatikusan minden, ami a Naptól függ, szintén szétoszlik majd. A többi entitásnak nincs saját létezése. Brahma satyam, azaz Brahma igazsága ez: „jagata mithyá” (a Világ illúziója). Jagat a világ, és ahogy látszik az illúzió, ami megjelenik, és nem valóságos. Úgy tűnik, hogy valóságos, de nem az. Nehéz megérteni.
Krishna a harcmezőn van, az átmenetben a születés és halál között, a halál és az élet között, a cselekvés, fenntartás, játék között cselekszik. Arjuna nem érti, hogy lehet ez illúzió? Ő másképp látja. Ő a világi megnyilvánulást látja. A bátyját, a nagybátyját, a barátját látja, mindenkit úgy érzékel, mintha a saját maga részei lennének. Hogy lehetséges az, hogy ők nem léteznek?
Brahma és jíva között folyik a harc. Arjuna képviseli jívát, Krishna képviseli Brahmát. Nagy harc folyik, amikor Krishna, a Brahma megpróbálja megértetni Arjunával, hogy ő Brahma, nem pedig jíva. Időlegesen jíva formát vett fel. „Dobd el jívatmát! Egyesülj a paramatmannal!”
Nagyon nehéz Arjuna számára ezt felfogni. Krishna megpróbálja elmagyarázni sok példán keresztül a dolgok természetét. Bármi is a létezés, bármi is uralkodik jelenleg. Hogy viselkedik, aki kiegyensúlyozott, aki nem a kettősségben él? A kettősség (dualitás) annak a megnyilvánulása, ami történik, a majának, az illúziónak. A test tudatosság fogvatartja a testet, az érzékeket, az elmét, az intellektust. Tehát hogyan működik? Hol van Brahma a testben? Prána váju, izgalmas a kettőssége a Világnak.
Belégzés és kilégzés. Sok évig lélegzünk, 50-60-70-80-90-100 évig, és egy nap ennek vége. A lélegzés végével minden megáll. A test olyan, mint egy fa. Amikor egy nap a fa nem kapcsolódik a földhöz, akkor az összes ág elszárad, nem növekszik, nem működik. Elválasztották a földtől, ezért nem működik. Az atmantól, a pránavájutól való elválás, a prána fenntartásához valami másra van szükség, a brahmára, a paramatmanra, ami az energiát sugározza a pránaváju számára; a pránaváju jön és megy, fenntartja a testet. Amikor a pránaváju leválik a brahmaról, a test nem működik tovább.
A kérdés, hogy miért kell átmenni ezen a folyamaton, a test, az elme, az érzékek, a nevetés, a sírás, a játszás, az étkezés, és minden más butaság, öröm keresés folyamatán? Miért? Ez önmaga egy megnyilvánulás. A világ, a Maja önmaga. A Maját brahma, a paramatman tartja fent. Maja egy összetett entitás maga, Maja anya. A Föld Maja, az anya, ezért hívjuk anyaföldnek. Ezért kapcsolódik a köldökzsinór a köldökcsakrához az anyában. Nagyon érdekes, hogy a köldökzsinór Vishnuhoz kapcsolódik, a köldökcsakrájához, ahonnan a lótusz kinő, és amin ülve Brahma elgondolkodik, és választ keres kérdéseire. Ugyanazt a hibát követi el, mint sok ember, hogy megpróbál racionális, logikus választ találni arra, hogy mi micsoda. Egy bizonyos mértékig sikerül is, mint ahogy sikerül az embereknek új technológiákat kitalálni. De ami nem sikerül, az az, hogy megtaláljuk a kulcsot. Ez soha nem fog sikerülni. Ez egy másik út. Egy másik módszer. Nem vagyunk tudatában. A teremtés megteremtette jívát, ami egy rejtvény (kirakós játék). A Maja nagy rejtvénye. Ezt ki kell bogozni, ezzel foglalkozni kell. Hogy miért menjünk keresztül rajta? Nem megyünk keresztül rajta, ha nem gondolkodunk felőle. És ez az alapvető hiba. Azt gondoljuk, hogy keresztülmegyünk rajta, de ez csak illúzió, hogy ez megtörténik. Fájdalmon és örömön átmegyünk, ezt hívják lilának. Ez egy érzékelés, ami feltételekhez kötött. Tehát végső soron a brahmasatjam.
Brahma megpróbálja megtalálni a logikus választ, mint ahogy sok ember is. Aztán Brahma feladja, visszajön, meditációba merül.
A sadguru a titkos tudást az utolsó percig visszatartja. Biztos akar lenni abban, hogy a titkos tudást nem használják fel rossz célokra. Csak amikor a sadguru megbizonyosodott róla, hogy a tanítvány, a kereső képes nem visszaélni a titkos tudással, akkor osztja meg vele.
Krishna megpróbálja átadni a titkos tudást Arjunának, akinek már olyan sok fegyvere van a harctéren, de nincs nála a legvégső titkos fegyver, hogy megoldja a végső rejtvényt. Mielőtt Krishna átadhatja neki ezt, képessé kell tennie őt ennek befogadására, hogy meg tudja tartani az energiát. Nem könnyű az energiát, azt a tudást megtartani. Ez a Mahavak, a titkos fegyver. Ezek nem csak szavak. Négy titkos fegyver van, hogy megértsük a kódot.
Valakivel beszéltem Indiában, aki azt kérdezte: „Mit értesz az alatt, hogy egy ájurvédikus egyetemet szeretnél felállítani?”
„A védikus misztikum dekódolására gondolok” – válaszoltam. „A lehetőségek megteremtésére, ahol lehetőség lenne a végső titok felfedésére a jíváról, Brahmáról. Sok tudós kiadta a nukleáris fegyvert, mondván az Síva fegyvere. Mahákál, a pusztító. Mahákál, a nagyszerű idő. Kál a legvégső. Ezek nem általános Mahavák. Ez a kulcs, a titkos mantra, az elszabadulás egy másik dimenzióba.”
Egy vagyok, ez az ékoham, és sok akarok lenni – ez a dilemma. Ez a zavarodottság. Mihelyt felmerül az ékoham gondolata, a teremtés elkezdődik. A teremtő elv aktivizálódik. Egy, csak egy. Majd jön a sok koncepciója. Amikor a sok Sankalpa (gondolat, kívánság) jön, elkezdődik a megnyilvánulás, a teremtés.
Miért sok? Ez tulajdonképpen optikai csalódás. Optikai csalódás a délibáb, az illuzórikus víz, ami nincs is ott. Az álomszerű állapot valódinak tűnik. Az álom állapotát senki nem tagadja, hogy álom. Néha más tudatállapotban vagyunk akkor. Ez az elme nem képes sokmindenre. Ezért van a szuperelme.
Krishna mondja Arjunának: „divyaṁ dadāmi te cakṣuḥ” (Bg 11. 8.). „Adok neked egy másik szemet, amellyel láthatod a valóságot, hogy mi micsoda.” A fizikai szem korlátozott. Egy szintig ellátsz vele, de nem tudsz vele mögé látni, míg az isteni szemmel ez megtehető. Ez része a látásnak. Amikor kontemplálunk az ahambrahmasmi-n, akkor kinyitjuk Pandorra szelencéjét. Sok dimenzió lesz benne. Néha összehasonlítható egy filmmel. Dimenzió dimenzió után. A fizikai tulajdonságok, amelyeket kaptunk, korlátolt. Tehát egy különleges tulajdonságra van szükségünk, hogy felfogjuk és megértsük. Jelenleg nem engedlek oda titeket, mert ez túl intenzív energia. A jövőben majd folytatjuk ezt a témát.
Amikor a világban mozogtok, és másokat figyelembe vesztek, akik mások, mint ti vagytok, bármi miatt mások – lehetnek rokonok, barátok, növények, állatok – akikkel dolgotok van, és azt hiszitek, hogy ők mások. De a más nem létezik. Ugyanakkor ítélkezni akartok mások felett, akik tőletek különböznek. A nyelvtudás nem működik itt, a nyelv korlátozott, a kettősséggel diszkriminál. Azt mondjuk, hogy „mások”. Hogy ne ragadjon el minket a kettősség, azt mondjuk: Tat tvam asi. Emlékeztetjük magunkat. Kik ezek az emberek, akikkel dolgunk van ebben az életben?
Megszületünk az úgynevezett testbe. A test egy másik Ráma koncepció. Senki nem születik, és senki nem hal meg. A testünk kialakul, belép a házunkba; az atman három hónapos korban lép be az anyaméhbe. Az utazás ott kezdődik. A teljes test lejön a Földre. Születésnek hívjuk. Nincs születés. Ezért halál sincs. A születés és halál illúzió. Mert az atman se nem születik meg, se nem hal meg. Ha nem születik meg és nem is hal meg, akkor miért csapjuk be magunkat? A kettő között valami történik. Felvesszük a test alakját, az egész világgal együttműködünk: néha hosszabban, néha rövidebben, néha tíz percre egy állomáson, egy repülőtéren. Néha hosszú ideig, néha rövid ideig. Muszáj együttműködni. Ez része a valóságnak tekintett világnak. Ha van valóság, akkor miért nem az életedben? Ha valódiak, akkor miért tűnnek el? Miért van valakinek a rövid felbukkanása az életünkben? Minden másodpercben történik valami.
Krisna azt mondta Arjunának, hogy nemcsak isteni szemet ad neki, hanem isteni testet is. Túl sokat ígért. Arjuna látja a háború jövőjét. Mégis úgy kell tennie, mintha nem tudná. Olyan, mint a tengerparton a homokvár építése. A gyerekek elképzelik a kastélyban a királyt és a királynét. Mikor este ideje hazamenni, lerombolják a homokvárat. Tehát úgy tesznek, mintha. Az emberek annyira tettetik a dolgokat, hogy nincsenek is tudatában ennek. „Hogy vagy?” – kérdezik, de nem kíváncsiak igazán arra, hogyan vagyunk. Ha elkezdenénk válaszolni, nem figyelnének.
Tehát a kérdés: tat tvam asi, mindenki más, mint mi vagyunk. De nincs más. Ez összezavarhatja az embereket. Én vagyok az egyedüli, ha én vagyok a másik, akkor hol vannak a többiek? De beszélni kell erről. Létre kell hozni a házakat, az istenségek házait, Hanumán, Ganésa házait. Ők ketten is tudják, hogy szerepet játszanak. Ráma megkérte Hanumánt, hogy fogja fel őt.
A kettősségben/dualitásban a karma törvénye érvényesül rengeteg mindennel együtt.
Elérheted a megvilágosodást; mint egy villám, úgy csaphat le rád. Képzeljétek el a több millió watt energiát. És akkor mindent tudni fogtok.
Elhangzott: 2023 őszén