Kérdés: Miért nincsenek megvilágosodot vezetők a világban?
Válasz: Ez lehet a Káli júga hatása is, hogy nincsenek. Lehet, hogy valaki elő tud majd jönni, akire rá lehet bízni a Földet, de jelenleg nem látunk senki vezetőt, aki tudná vezetni az országát a világban teljes, holisztikus módon. Ha megnézzük az országokat külön-külön, akkor eléggé korlátozott képességeik vannak a megértés terén. Jelenleg szükségünk van olyan vezetőkre, akiket a tudás és a bhakti inspirál. Svamiji nem mondja, hogy ilyen nem történik meg sosem, mert igazából meg kellene történnie, de ezeknek a vezetőkenk követniük kellene a gyökereit, mint egy fa. Az isteni gyökerket kellene követniük, hogy onnan inspirációt kapjanak. A múltban persze voltak jó vezetők és pozitív dolgok is történtek, és reméljük, a jövőben is lesznek ilyen vezetők. Nem kell tökéletes vezetőnek lenni, de ha az embert az isteni irányítás inspirálja, az isteni törvényeket elfogadja, akkor rengeteg jó dolgot tudnak tenni. Svamiji egyfolytában próbál ilyen emberekre koncentrálni, akikben ennek a lehetőségét látja. Nagyon nehéz, az embereknek akkora egójuk van, és le kell először a saját egójukat győzniük, mielőtt megkaphatják a tudást és a kegyelmet, az áldást. Tehát ne veszítsük el a reményt a vezetőkben, hogy tudnak a világba változást hozni, de ebben a percben nem lát Svamiji senkit sem, aki erőteljes lenne, aki képes lenne bármelyik országot is vezetni. Lehet, hogy valakinek több tulajdonsága van, de az egész világon nagyon zavart a vezetés, nem tudják, mit tegyenek. Mindannyian az országot akarják több részre osztani. Sehol sem az egységet, hanem a megosztottságot akarják a vezetők. Reméljük, hogy elő fog jönni olyan karakter, amelyik segíti az embereket egységbe egyesülni.
Arról van szó, hogy a vezetők szolgálják az igazi célt, az országot és a népet és persze szolgálják az isteni célt, az isteni elvet, az isteni tervet, a legfelsőbbet. Ez a lényeg: a szolgálat. És ha ezt az eszmét nem követik, nem viszik a gyakorlatba, akkor a vezetés hasztalan. Az embereknek lehetőségük van, erejük, éa hatalmuk van igazából bárminek a megváltoztatásához. De az embereket elválasztják különböző ideológiák, gondolatok, és a vallások is persze. A vallási vezetők is ezt teszik: utálják egymást, egyik vallás a másik vallásra azt mondja, hogy ő a gonosz, ő az ördög. Ha így vannak a vezetők, akkor hogy lehet béke a világban? Mert minden vezető, az úgynevezett spirituális vezetők üzletemberré váltak, üzletté alakalut, és az úgynevezett spirituális vezetők csupán kereskedők. A vallási vezetők a gyűlöletet kereskedik, abban érdekeltek. Szeretnék egymást megölni ezek a vezetők. Ez a vallási helyzet. Szomorú kép. Svámiji nem akar minket nagyon elkeseredetté tenni, de ez a helyzet. De mindig van remény, persze! Mert, hogyan lehetne a világba egységet hozni, ha nagy véleménykülönbségek vannak, ez a probléma.
Kérdés: Van-e jó társadalmi rendszer?
Válasz: Már mind megtapasztaltuk az önkényuralmat, a királyságot, a kommunistákat, a fasisztákat, a szocialistákat, ezeket mind megtapasztaltuk, egyiknek sincs megoldása, nincs válasza a világra. Ezért a Rámarádzs a legjobb, erről már volt szó korábban. A Rámarádzsban nincs semmi zavar, mindenki boldog. Itt az isteni törvényt követik, Ráma maga Vishnu egy inkarnációja, ő maga egy király és az isteni törvénynek a megszemélyesítője. Ha van egy isteni törvény, akkor nem érdekes, hogy éppen melyik rendszerben vagyunk, ha az isteni vezetők ott vannak, akkor működnek a dolgok, akkor nem érdekes, milyen rendszer van. Mert egyik rendszer sem jó, egyik rendszer sem tökéletes. Ezért mondja Svámiji, hogy a Rámarádzs a legjobb.
Mahátma Gandhi szerette volna a Rámarádzsot elhozni Indiába, de sajnos még nem volt ott az idő. Még nem volt kész, de talán egy nap majd igen. Úgy tűnik, mindenhol inkább a Rávanrádzs van, és nem Rámarádzs. Le kell győzni Rávant ahhoz, hogy a Rámarádzs megvalósuljon. Néha egyes vezetők beszéltek a védikus elvekről, hogy törekednek rá. Reméljük, hogy az emberek majd egyre emelkedettebbek lesznek és a Rámarádzsban fognak növekedni.
Kérdés: Milyen volt az Aranykor?
Válasz: Dváraka és Rámarádzs aranykora. Az összes fa adott gyümölcsöt, az embernek nem kellett sehova sem magával vinni ennivalót, nem kellett megvenni a növényeket ételnek. Rengeteg étel volt, mindenhol teremtek a növények. Nincs kereskedelem, akárhova megyünk sok étel van, nem kell fizetni érte. Mindenki örül, mindenki üdvözöl mindenkit, hogy gyere be hozzám, örülök, hogy jöttél, és a vendég nagyon fontos fogalom, olyan, mint isten. Hogy milyen az Aranykorban az élet? Az ilyen. Lényeg, hogy az Aranykorban mindenből sok van, senki nem birtokolja magának a dolgokat, nincs a bankban felhalmozva a pénz, mindent megosztanak egymással. Mindenki örül, ha meg tudja osztani azt, amije van a többivel. Épületek, házak, étel, szeretet, egymás támogatása, ez a Rámarádzs, az Aranykor.
Ma kis helyeken lehet látni, ahogy az emberek egymást üdvözlik, és szívesen látják, megosztják, amijük van. De ebben a fogyasztói társadalomban azt akarják csak, hogy vegyél, vegyél, vegyél. Az emberek tudnak változni, van erre erejük, kollektíven még inkább arra, hogy Rámarádzsot hozzanak létre, változtatásokat hozzanak létre.
Kérdés: A Himalája gleccsereinek olvadásáról szeretnék többet hallani.
Válasz: Svamiji évek óta mondja, hogy a Himaláját és az onnan eredő folyókat rosszul használják, visszaélnek vele az emberek. Ez egy büntetés persze, hogyha eltűnnek a gleccserek a Himalájából, az Északi sarkról. Ezért is hoztuk létre a Save Ganga, Save Himalaya projektet, és mindenki vegye ezt komolyan. Nem azt mondjuk, hogy a lehetetlent fogjuk megvalósítani. A célunk az, hogy az embereket informáljuk és oktassuk arról, hogy mi történik. Rengetegen élnek a Himalájában a Ganga mentén, és őket el kell látni tudással, hogy mi történik, ha nem jól bánnak a folyóval, a hegyekkel. Segíteni kell nekik, ők tudják megvédeni a saját folyójukat és hegyeiket. Több száz kilométerrel távolabb nem tudjuk megmenteni a Himaláját, de legalább tudjuk támogatni ezt a folyamatot, adományokkal, vagy mással, ha például valakinek van szakértelme, és odamegy oktatni. Segítségre mindig szükség van: az ember adhat pénzt arra, hogy például egy képzés meg tudjon történni. Az embereknek el kell vinni a tudást, az információt a problémáról és a megoldásról. Meg kell az emberekkel értetni, hogy az ő dolguk kézbevenni a Himalája és a folyók sorsát. De nem csak erről a kettőről van szó, hanem, hogy mindenkinek a kezébe kell adni az eszközt és a tudást. Ez így jó cél, jó ok. Ezt a projektet már közzétettük, és az embereken van a sor, hogy komolyan vegyék, és részt vegyenek a munkában.
Mindig van remény, a reményben szabad élnünk. Remény nélkül semmi nincsen. Amikor minden reggel felkelünk és minden reggel azt mondanánk, hogy nincs az emberiség számára, a családunk, a társadalom, az ország számára remény, akkor le is lehetne ugranunk valahonnan. De ezt nem tehetjük, hanem azt kell mondjuk, hogy milyen gyönyörű napunk van, és várjuk a napot!
Ma reggel elmentünk sétálni és több száz madarat hallottunk énekelni, láttuk, ahogy fegyelmezetten repültek az égbolton. Annyira lenyűgöző látvány volt. Vajon ki tanította nekik ezt a fegyelmezettséget? Nem kaptak tréninget, sem kiképzést. De szépek voltak az égbolton, gyönyörű napsütés volt és a mezőn sétáltunk. Ez egy Paradicsom, egy Mennyország. Tehát ne a halál után keressük a Mennyországot. Van olyan vallás, ami ezt mondja… Most Svamiji elmondja, hogy akármit is értenek a mennyország és a pokol alatt, az mind itt van a Földön, attól függően, hogy mi mit cselekszünk. Élhetünk a Paradicsomban és a Pokolban is, csak tőlünk függ. Ezért tanítja Svamiji és inspirálja, hogy mi a Mennyországban éljünk. Az isteni királyságnak a Mennyországában éljünk. A magunk világát hozzuk létre, hatalmas lehetőségeink vannak, szeretet energiánk van. Svamiji reméli, hogy az embereket tudja inspirálni, ne is gondoljunk másra, csak arra, hogy itt minden gyönyörű és a Paradicsomban élünk a Földön. És ha egyszer majd elhagyjuk a testünket, akkor ugyanúgy a Paradicsomban fogunk élni, a legfelsőbb tudatosság lábánál fogunk ülni. Mint ahogy a Krishna hívők elképzelik, hogy ők Krishnával fognak lakni, élni, mások azt gondolják, hogy Vishnuval, vagy Sivával fognak élni a Kailászon. Ez mind lehetséges, miért is ne. Először éljünk itt a Mennyországban, szokjuk meg az isteni Paradicsomot itt, a Földön, és amikor elhagyjuk a testünket, akkor majd eljutunk valamelyik lókába, bolygóra, Krishna, Vishnu, Ráma, vagy bármely lókába. Az emberek mind el tudnak utazni ezekre a lókákra, amikor elhagyják a testüket, és tovább tudják folytatni a paradicsomi létet. De először itt kell megkeresnünk a Paradicsomot és halál után szintén oda fogunk jutni, és ott tudjuk folytatni. Először itt élünk a Földön, itt kell gyakorolni, itt szokjuk meg, hogy milyen a paradicsomi élet.
Svamiji mindenkinek kívánja a jó gyakorlást, és ne felejtsük el, hogy ő velünk van, ne felejtsük el, hogy hatalmas erőnk van és a tulajdonságaink is megvannak hozzá. Soha ne gondoljuk, hogy ez nem így van. Legyünk éberek, mindennap várjuk az új, jó lehetőségeket, hogy élvezzük az életet, ünnepeljünk. A fa ünnepel, a virágok, a méhecskék, rovarok ünnepelnek. Mi emberek miért vagyunk ilyen szomorúak? Mindenhol ünneplést látunk. A víz, az óceán, az égbolt ünnepel. Mi pedig szomorkodunk, aggódunk. Nem éri meg! Majd amikor történik valami, akkor megoldjuk, majd akkor foglalkozzunk vele! Közben élvezni kell azt, ami van, csak legyünk magunk. Fedezzük fel a szeretetet, az örömöt, a boldogságot, a teljességet. Mert tulajdonképpen mi teljesek vagyunk, semmi nem hiányzik belőlünk. Alszunk, hát ébredjünk föl és jöjjünk rá arra, hogy, kik vagyunk!
Hari Om Tat Sat