Negativitás
A napokban tették fel nekem a kérdést: hogyan tud eluralkodni a negativitás?
Sokáig tart, az igaz, semmi kétség afelől, azonban nincs fenntartó erő benne. Vissza tudják húzni az energiát, de nem tudják megtartani, mert nincs fenntartó erő benne. A tamaszikus nem tud eluralkodni a Földön, nehéz azt megtartani. A tamaszikusnak mindig szüksége van a szattvikusra és a radzsasztikusra is, a szattvikusnak is szüksége van a tamaszikusra is.
Amikor az Óceánt kiköpülték, a tudásért akarták kiköpülni az Óceánt, akkor a tamaszikus és szattvikus Istenségek észrevették, hogy nem tudják ezt egyedül megtenni. Tehát elmentek a démonokhoz, az ő erejükkel, segítségükkel tudták az Óceánt kiköpülni, hogy a kincset a hatalmas Óceánból megszerezzék.
Ha a tamaszikus energia kerül uralomra, akkor nem tudja magát fenntartani, de az embereket el tudja pusztítani, akkor háborúk történnek, jön mindenféle pusztulás, ezek a tamaszikus és radzsisztikus erők. Nagyon fontos, hogy a szattvikus erő domináljon. Ha az ember dühös, mérges, ezek részei az életünknek, e nélkül nem lehet élni, de nem szabad, hogy ezek domináljanak, ezeket kell egyensúlyba hozni. Hogyan? A bölcsesség segítségével. A düh, az agresszivitás, ezek mind a jelenről szólnak, ezek mind azonnal megtörténnek és nem a jövőről szólnak. A tudás nagyon fontos az élet éléséhez.
Sok ember kijelenti, hogy van tudása, de akkor felteszem a kérdést, ha van tudásuk, akkor hogyhogy nem látszik az életükben, hogyhogy nem pozitív az életük? Miért nem látszik, miért nem pozitív az életük? Hogyhogy ez nem látszik az illetőkben, ha tényleg tudják, akkor hogyan nem alkalmazzák? Ha azt mondja az ember, hogy tud valamit, de nem alkalmazza mégsem, akkor egy álszent, hazug, csaló.
A napokban feltették nekem a kérdést az italokról, a dohányról, a kábítószerekről és a tamaszikus ételekről. Indiában valahogyan ezekről a dolgokról tudják az emberek, hogy tamaszikusak. Az ital meg a dohány a nyugati embereknél divat, emiatt nem egészen köztudott ez, más a koncepció. Azt mondják, élvezik az életet, attól félnek, hogy valamiből kimaradnak, ha nem teszik a divatos dolgokat. Ha az emberek nem teszik a divatos dolgokat, azt gondolják, akkor ők vannak kisebbségben, azt hiszik, hogy valamit nem értenek, kimaradnak valamiből, lemaradnak. Hasonlóan a futballhoz, amikor valaki rúgja a labdát, maga előtt görgeti, Svamiji azt mondja, soha nem értette, mi ebben az öröm… Az embereknek tehetségük van ahhoz, hogy létrehozzanak valami örömöt, ami igazából nem is öröm.
Itt az elme az, ami létrehozza. Az elme nagyon erőteljes és hatalmas, mind azt mondja, hogy ez jó dolog, és mi elhisszük. Mindezt persze az elme mondja nekünk, szól egyénileg és kollektíven is. Ez a modern idők, a modern világnak a gondolatai. Aki azt gondolja, hogy tud mindent és már nincs tudnivalója, az teljesen téved. A Nagy Lények, akik a Védákat létrehozták végül azt mondják, hogy itt nincs még vége. Akik azt gondolják, hogy tudnak valamit, akkor becsapják magukat, azok tévednek, sok tudnivaló van az életben. Az ember több millió életet le fog élni, akkor is feltesszük a kérdést, megtudjuk-e az élet misztériumát? Svamiji időnként találkozik emberekkel, ezek az emberek azt hiszik, nagyon sokat, mindent tudnak. Ezek nagyon szerencsétlen lelkek, ezek az emberek azt hiszik elég a tudásuk a megvilágosodáshoz, és ráadásul tanítókká akarnak válni, az végkép abszurd.
Miért akarnak ők tanítók lenni? A természetes hozzáállás az lenne, ha ő valakit megismer, látja annak az életét, lát valami olyat az életében, amely őbelőle hiányzik. Például ha valaki belátja, hogy egy másik ember nagyon békés természetű, és szeretné azt a tulajdonságát elsajátítani, akkor azt mondja: meg tudnád tanítani nekem, hogyan tudnék békés lenni. Ez lenne a legjobb megoldás, helyes lenne így hozzáállni a tanuláshoz. Ha az emberhez valaki jön és tanulni akar tőle, az más helyzet. Ha valaki csak kitalálja, hogy tanító akar lenni, mást akar tanítani, az elég nagy hátránya annak az illetőnek.
Hasonlóképpen, ha azt mondják az emberek, hogy ők vezetők akarnak lenni, akkor Svamiji nagyon nagy kérdőjelet lát, vajon miért akar vezető lenni? Mi motiválja ezt az embert? Mert a vezetőnek együttérzőnek és ugyan akkor szenvedélyesnek kell lennie. Egy vezető szenvedélyesen akarja megváltoztatni a dolgokat, azon dolgozzon, ami motiválja. A békéért, a boldogulásért, az egységért dolgozzon, a társadalmat akarja megváltoztatni, ha látja, hogy szükséges. Ezt az emberek észreveszik és szinte automatikusan vezetőnek fogják kinevezni. Ha csak az a napirendi pontja, hogy vezető akar lenni, akkor azt meg lehet kérdőjelezni.