Shíva hónapja
A Shravan, vagy Szávana hónapot Shívának alánják. Ekkor eresztette el a Gangá vizét a Himáljára KaiIásza hegyből, az Óceán forróságának segítségével felhővé alakul a víz, elmegy a Himalájyába és a vízrégióból elengedi a Gangát. Ezt nevezik kozmikus Abhisékának. Ez a természet ereje, ez a Prakriti. A Hara Hara Ganga mantra nagyon fontos, mert Shíva nélkül a Ganga folyó sincsen. Meg kell fürdeni ilyenkor a Gangában és Shívára kell gondolni, ez a Gangának és Shívának a koncepciója. Ilyenkor sok ember vizet visz a Gangából a Shíva templomokba és elvégzik az „abhishékán” szertartást. Már mindannyian végeztünk ilyent, amikor vizet öntünk valahová akkor a szertartással a Shíva elvet követjük.
Ahogyan már mondta Svamiji a világ nagyon zaklatott állapotban van, de nekünk nem kell ebben az állapotban lennünk. A világban ugyan nagyon nagy káosz van, de nekünk nem kell abban lennünk. A spirituális út szépsége, hogy az ember ezen túl van, ebben benne vagyunk, fölötte vagyunk, és túl vagyunk rajta, ez a három lehetőség, ami ilyenkor van. Amikor egy szellemi embert megkérdeztek 1960 körül: tudod-e, hogy háború van India és Kína között? Ez a Mester a Himalájában élt akkor, és a háború a Himalájában zajlott. Azt mondta mindig van háború, eggyel több háború már nem számít. Ő éppen ott élt a határon, ahol a Kínaiak és Indiaiak öldökölték egymást.
Tehát ne zavarjon meg minket, hogy a világban mi van. A világ lehet egy mennyei állapot is, de ugyanakkor lehet pokol is. Mi magunk, a mi lelkünk legyen a poklon és mennyországon túl. A legfelsőbb Én, a Legfelsőbb Lényetek, a Magasrendű Lényetek mindenen túl van, ezt a Lényt nem tudja semmi elérni. Ott nincs Nap, nincs Hold, nincsenek Csillagok, ott semmi sincs és a lelkünk Nappá, Holddá, Csillagokká válik, amikor fénnyé válik. Ez mind még nagyon messze van, de efelé tudunk irányt venni. Ezt a Lényt nem tudja elérni, de felé tudunk irányt venni akkor is, ha nagyon messze van.
Az emberek azt a kérdést teszik fel, hogyan lehet teljessé válni?
Jó gondolat, hogy ha erre gondolunk, akkor egyszer elérjük majd. Nagyon jó, hogy gondolunk rá, mert akkor teszünk erőfeszítést ez irányba, akkor fogunk tapaszját végezni, kontemplációt végezni, és mindent meg fogunk tenni, hogy ezt állandósítsuk, és akkor a kis szikráját megérezzük, ami ebből következni fog, itt-ott egy kis szikra meg fog jelenni.
Kérdés: ha a kis szikrát látjuk, a tapasztalatot hogyan tudjuk állandósítani?
Ne aggódjunk, ez el fog válni, ha magunkon dolgozunk, akkor a háború nem hatásos. Például benne vagyunk, de mégis fölötte vagyunk, nem vagyunk részesei a világ rossz részének, csak a jónak, de semmi helytelennek nem vagyunk a részesei. Akkor pozitívak vagyunk, akkor mi a pozitív konzekvenciáit fogjuk élvezni. Kérdésként fel fog merülni, hogy mi a helyes és a helytelen, de erre most nem tért ki Svamiji.
A minap azt is kérdezték tőlem mi a szeretet?
Ma mindenki a világban a szeretetről beszél, de a mindennapi cselekedetek során hol van a szeretet? Úgy tűnik a szeretet elveszett valahol az úton. Az emberek azt gondolják, hogy valami vonzalom. Ő nem látja a világon a szeretetet. Sokszor mondta Svamiji, „hogy a szeretet a legerőteljesebb eszköz, ami a kezetekben van, és mégis messze vagytok tőle, és nem éltek vele, ez nagyon szomorú”.
Hogyan lehet a negatív karmától megszabadulni, akár egyénileg, akár kollektíven?
Úgy, ha az ember ráhangolódik az istenire, ráhangolódik és kapcsolódik hozzá. De ha a világ csúnya részéhez kapcsolódunk, akkor betegségekben szenvedünk. Az elmétől függ, a mi irányítónktól, tehát az irányítónk irányít, ezért fontos az elmén való munkálkodás. Ezért kell gyógyítanunk magunkat, gyógyítanunk a családunkat, gyógyítanunk ott, ahol élünk a barátainkat, és gyógyítani a világot. Persze ez nagyon magas feladat, de nem lehetetlen, majd egykor a világot is gyógyítani fogjátok, de legalább el lehet kezdeni magunkon a szeretet gyógyítást, mert a világ, az nagy falat. Ahol van rá lehetőség lehet a világot gyógyítani, ott csak tegyük meg, mert a világ nagyon sok gyógyítást igényel.
Ez egy folyamat, a világ változik, alakul, de hogy mi mit tudunk hozzá tenni a világhoz, az kérdés. Ha azt mondjuk, a világ rossz, akkor én is rossz leszek, az nem válasz erre. Ha én nem leszek rossz, én jó vagyok, példa leszek a világ számára, én jól akarom érezni magamat, és jól is vagyok, ha mindenki beteg, nekem azért nem kell betegnek lennem, ez nem racionális gondolat. Nem vagyok része a beteg világnak, de hogy hogyan lehetek egészséges a beteg világban? Ezt a kérdést fel lehet tenni.
Lehet küldeni gyógyító energiát az emberek számára, legalább tudják, hogy van ilyen. Svamiji arról beszél, hogy küldhetünk a család számára gyógyító energiát, akár megszülettek, akár nem születtek meg a család tagjai. Az őseink számára küldött gyógyító energia, az nagyon erőteljes módszer, nagyon hatékony módszer. Akikkel kapcsolatban voltunk az élet során, ha küldünk nekik energiát, akkor elképzelhető, hogy ők is küldenek nekünk, oda-vissza kölcsönösen segítünk egymásnak, ez egy jó ötlet.
Svamiji mondja a mantrát, a Hari Om Tat Sat mantrát lehet ilyenkor mondani,
Moola Mantra:
Om Satchitananda Parabrahma
Purushottama Paramatma
Sri Bhagavathi Sametha
Sri Bhagavathe Namaha
Hari Om Tat Sat
Hari Om Tat Sat
Hari Om Tat Sat
Hari Om Tat Sat
A Tat az, ami túl van mindenen és a Sat a Végső, Hari Om Tat Sat mantrát lehet ilyenkor mondani, itt az igazság, az elme megértésén túlról van szó. Ezek jelképezik az igazságot, a jóságot. A Hari Om Tat Sat az nagyon nagy mantra, Svamiji elmagyarázza. Ez nagyon erőteljes a szív, a gyökér mantra, magunkról és az Univerzumról szól, a természetről szól, a Végső Valóságról szól, nagyon erőteljes mantra.
Svamiji a hónap mantráját énekli. A Shravan hónap egy gyönyörű isteni románcot képvisel, de ne a világi románcokra gondoljunk most. Tehát Shíva és Parvati, ebben a Shravan hónapban együtt vannak a Himalájában, egy isteni románcban vannak együtt, és a víz ömlik rájuk. Ez a hónap nagyon romantikus hónapot képvisel Indiában, amikor életet hoznak létre. A monszun hónap előtt, alatt, minden nagyon száraz, egyetlen élőlényt sem lehet látni, semmi kis bogárkát sem, mer vagy a föld alá mentek, ott elbujdokoltak, vagy meghaltak. Csak a szárazság van a monszun előtt, az egész világ sivár, úgy tűnik, hogy semmi sincs. Majd jön a monszun, a monszun ideje alatt a föld számára ez megvilágosodás, a föld megvilágosodik ilyenkor, a föld vágyakozik a víz iránt, a mag megtermékenyítésre vár, a magok várják, hogy vizet kapjanak, és tudjanak élni. A föld minden kis részecskéje megtelik vízzel, amritával és az élet elkezdődik, mindenhol több millió teremtmény jön létre. Nemcsak a madarak nagyon boldogok, mindenhol játszanak, a mangó fán ülnek minden reggel, ott játszanak egymással. Most volt Indiában Svamiji három hétig, ez idő alatt látta a Shravan hónapot, a Shravan gyönyörű románcát, minden teremtmény boldogságát, nem érdekes, hogy milyen kicsi, minden picikét eléri. A majom ott ül a disznón, most éppen barátok ebben a hónapban, a majom meglovagolja a disznót, közben ömlik rájuk az eső. A természet játéka nagyon harmonikus, és ez egy románc szépsége, gyönyörű ilyenkor a természet megnyilvánulása. Amikor Európában minden a hidegben megfagy, és a nap előjön, akkor kezdődik az élet. A világ különböző helyein, a természet másképp nyilvánul meg. Ez a gyönyörűség, ha ez nem indítja meg az embereket, ha erre a gyönyörűségre nem tud rácsodálkozni az ember, akkor ezt a szépséget nem érdemli meg. Ha ez nem a Legfőbb bizonyítéka, a Legfelsőbb Lényének a szentsége, ha ez nem, akkor micsoda?
Azt szeretném, hogy ti is a Shravanra kapcsolódjatok és énekeljétek a mantrát. Érezzétek az energiát, a vibrációt, én mindig átadom a nagy energiát, mindig is nektek adom. Ha a szívetek nyitva van, akkor sokkal többet fogtok kapni. Tehát a mantrát énekeljétek utánam, mondjátok csukott szemmel, kontempláljatok és képzeljétek el a szépséget.
Svamiji a végén énekelve búcsúzik, ezt ugyan nem tudjuk leírni, de hangolódjatok Rá, képzeljétek el Őt, és érezzétek az átjövő energiát.