Szívünk gyógyuljon meg. Elménk gyógyuljon meg. Fülünk gyógyuljon meg. Nyelvünk gyógyuljon meg. Az összes érzékszervünk gyógyuljon meg és hangolódjon rá az Isteni energiára, az Isteni erőre. Most a Káli júga van, ezen kontempláltam, és a Káli júgában sok minden, sok ellentmondásos dolog történik. Sok megnyilvánulás megdöbbentő, hihetetlen, váratlan. Ez az a része az időnek. A Káli júga minden értelemben az ellentmondást képviseli.
Az elme zavarossá válik
Valaki említette az „őrült tudást”, az „őrült bölcsességet”. Tulajdonképpen az elme az őrült. Az elmét a Káli júga becsapja. A sötét felhő alkotja az elmét. Ahogy már korábban elmagyaráztam, az elme hozza a sötét felhőt. Amikor az elmében a tiszta bölcsesség van, akkor az elme a felhőt is el tudja mozdítani. Ahogy a szél hozza a felhőt, ugyanaz a szél elem viszi el a sötét felhőt. Az elme akkor lesz zavaros, amikor irreális elvárásaink vannak. Amikor ott van az egó, amikor a negativítás eluralkodik rajtunk, akkor az elmét magával viszi. Nagyon érdekes, hogy az elme zavaros, az elme fantáziál, elképzel és hihetetlen dolgokat tud létrehozni.
Hogyan kezdődött a Káli júga?
Elmesélem a Káli júga történetét. Amikor a Káli júga elkezdődött, volt egy nemes király. Nagy, szellemi lény, magasszintű, nemes király, Parikshit. Ő volt a Dvapar kor, a Káli júga előtti kor utolsó királya. Ő Krishna híve volt, példaértékű, példás király.
Egy nap Káli júga felkereste a királyt és megkérte: „Ó Uram, az én időm eljött, de Te az én időmet használod. Nincs helyem, ahol élhetnék. Tudnál nekem adni egy helyet, ahol élhetnék?”
Parekshit elgondolkodott. Az arany megszerzése általában az emberek egyik vágya. Ha adok neki egy helyet, az aranyat, ahol élhet, akkor az emberek nem akarják majd megszerezni azt, nem találják majd olyan fontosnak az aranyat.
Azt mondta Káli júgának: „Rendben van, élj az aranyban.” (Még több mindent mondott neki, de ebbe most nem megyek bele.)
Az arany korona a király fején volt. Káli júga első dolga az volt, hogy belépett a király elméjébe az arany koronán át. Így hatott az elméjére. Egy nap a király elhatározta, hogy elmegy az erdőbe. Az erdőben a nagy bölcshöz ment, aki mély meditációban volt. Általában az történik ilyenkor, mikor egy király, egy uralkodó elmegy egy Magas Lényhez a Himalájába, hogy leborulnak előtte áldását, irányítását kérve. Ebben az esetben Káli júga megzavarta a király elméjét. Így a király így szólt: „Ó, te hamis guru, te, aki úgy teszel, mintha szadguru lennél, mintha bölcs lennél, állj fel, te csak tetteted, hogy meditálsz. Állj fel és borulj le előttem, mert én vagyok a királyság királya, ahol élsz.”
Pont az ellenkezőjét tette annak, amit tennie kellett volna.
Persze a bölcs mély meditációban volt, nem zavarta meg semmi. A király még mérgesebb lett. Egy közelben lévő kígyót megölt, és a halott kígyót a bölcs nyaka köré tette. A király elment, de a bölcs fia és tanítványa, aki a közelben játszott, alig 5 évesen, látta, mi történt. Annyira dühös lett, hogy a király megsértette az apját és guruját, hogy megátkozta: a hetedik napon a király kígyómarás által haljon meg. Mikor a bölcs kijött a meditációból, megtudta, mi történt és mérges lett, hogy egy ilyen nemes királyt megátkoztak. Elküldte tanítványát a fővárosba, hogy mondja meg a királynak, mi történt. Az átkot nem lehet visszavenni, de itt egy másik történet kezdődik, amit már elmeséltem, a nagy bölcs Szukhadéváról, aki jött, hogy segítsen a királynak a megvilágosodásban, a felszabadulásban, az átok levételében.
Használd a tudást!
Ez a történet a Káli júga hatását mutatja be. A Káli júgában nagyon óvatosnak kell lenni. Amikor az elme össze van zavarodva, el van tévedve, és a túl nagy ambíció a vágyak, elvárások, fantáziálás, képzelgés által tévútra viheti az elmét. Amikor nem alkalmazzák a tudást, az elme nyughatatlan lesz. Ebben a nyughatatlan állapotban az elme mindenféle butaságot tesz. Amikor az ilyen elme dühös lesz, negatív lesz, akkor még Istent sem kíméli. Ez az elme természete. Ezért fontos a tanítást mindig alkalmazni. Ahogy mondtam, a Káli júgában semmin nem lehet megdöbbenni.