Mandalák / Mandalas

4.jpg


A meditációról 3.

A másik út, hogy az ember mindenen keresztül megy. Ennek az a veszélye, ahogy egy magas lény is mondta: ó uram, hogyan tudok én rád koncentrálni, amikor a fülemmel nem tudok hallani, a szememmel nem tudok látni, a számmal nem tudok beszélni hozzád, akkor hogyan tudok én rád figyelni? A kérdés az, hogy ne csak információnak vegyük azt, amit hallunk, hanem tényleg tudásként. Ez a meditáció, hogy az igazi fényükben látjuk a dolgokat, hogy ülünk és lazítunk, álmodozunk és a dolgokat látjuk úgy, ahogy vannak. Ez meditáció. Hogy mi objektíven látunk, hogy milyen a világ, hogy kik vagyunk, hogy mik vagyunk, hol vagyunk, kivel vagyunk, miért vagyunk. És időnként kiülünk a nyugágyunkba és lazítunk és gondolkodjunk el. Mikor a kávénkat isszuk például, mikor a barátainkkal beszélünk, ez szatszang, meditáció, gondolkodunk, hogy miért vagyunk itt, miért vagyunk itt a teázó asztalnál a barátunkkal, hogy miért dolgozunk a mezőn, miért beszélgetünk. Szóval, bármikor bárhol lehet meditációs állapotot létrehozni, megtalálni a valóságot, az elme tisztaságát. Hogy én most sétálok, de nem sétálok, beszélek, de nem beszélek. Cselekszem, de mégsem cselekszem, ott vagyok, de mégsem vagyok ott. Ki vagyok én, mi vagyok én? Miért vagyok egyáltalán? Ez a szellem, ez az érzés ez fog minket meditációba vezetni.
Nagyon sok szintje van a meditációnak és a tudás az maga fog minket, az utunkat korrigálni. Ha van tudásunk, attól az életünkben minden javulni fog. Egy igazi tudást fogjunk meg és nem mi vagyunk tovább a tartói, a megmarkolói ennek, nem vagyunk olyanok mint a majom, aki csak szorongatja a kezében a csicseriborsót és nem akarja elengedni és így a vadászok elcsípik. A valóságot, az igazságot tudva nagyon tiszta egyenes az utunk előre. Szükséges, hogy magunkat erre emlékeztessük. Gyakorlatra van szükségünk és erőre. Azok, akiknek nincsen erejük, azok nem tudják az atmant elérni. Nem a hallás által, nem a figyelem, beszéd, olvasás által érjük el az atmát. Vagy az atma fog minket kiválasztani, de csak akkor fogja ezt tenni, hogyha egy nagy gurunak a kegyelme rajtunk van. A másik kérdés, hogy hogyan érdemeljük ki a guru kegyelmét. Nem zsarolás, megvesztegetés által. Csak egy tulajdonsággal lehet ezt megtenni, hogy az utunkon őszinte keresők vagyunk. Ha őszintén keresünk, akkor át fogunk menni a vizsgán, a gurunak a kegyelméért, a mester kegyelméhez. És hogyha miénk a mester kegyelme, akkor az ügyünket már javasolták. Akkor a teljesség, az abszolút meg fog számunkra nyilvánulni. Ott van a végső valóság, amit purnamnak, teljesnek neveznek. Az fog feltárulni előttünk. Tehát őszintén kell ezután próbálkoznunk.
Az erő nagyon fontos. Nem fizikai erőről beszél Swamiji most, mert akkor a világ összes birkózója már megvilágosodott volna. Nem a fizikai erőnlétről van szó. A belső erőről van szó persze, a lelkünk erejéről. Ma reggel beszélgettünk a félelemről, hogy mennyire sok mindentől félünk mi, emberek. Mindenki valamilyen szempontból félelmet hoz létre, vagy fél maga. Az egy másik folyamat, ha engedjük, hogy az életünkből a félelem eltávozzon. Mihelyt ez megtörténik az erő felemelkedik. Évszázadokon keresztül a nőket félelemben tartották. Alapvetően a férfiak félnek a nőktől. Úgy gondolják, hogy túl sok erejük van a nőknek, és ha ez nincsen kontrollálva, mikor a Prakriti, a női elv nem tudott elbánnia démonokkal, akkor átalakítja magát Kálivá. Láttátok, hogyan ábrázolják Kálit? És ennek a démonnak, minden egyes vércseppjéből a földön egy újabb démon jött létre. Ahogy Kálivá átalakult azt akarta elérni, hogy egyetlen egy csepp se hulljon a földre, hanem csak a tűzbe vagy a nyelvére. Az istennőnek ez a legfélelmetesebb ábrázolása. Amikor ez az erő kontroll nélkül maradt, akkor az egész teremtést elpusztította. Nemcsak a démonokat, hanem a Teremtést magát is. Feltehetjük a kérdés, hogy hogyan pusztíthatta a Teremtést is? Nagyon mély jelentése van ennek. Amikor az ember nagyon mérges, akkor nem érdekli, hogy mi történik, akkor csak azt teszi, amit abban a pillanatban tennie kell. Ha valamit megfogunk, eldobjuk, ha puskánk van, azt vesszük elő, ha késünk, akkor azt. A mérget, a dühünket hogy tudjuk lent tartani, kell valami lágy dolog. A mérges embernek is van valamije, amitől meglágyul. Az összes istenség elment Sívához és mondták neki, hogy Káli, a te feleséged, nem tudjuk kontrollálni, az egész világot pusztítja most. Azt mondta, én sem tudok semmit se tenni. Ha odaállok elé, akkor engem is el fog pusztítani. Annyira kihívó a dühe, ebben a percben éppen senki sem tud vele mit kezdeni. Ha az embert provokálják, olyan helyzetbe hozzák, akkor kirívóan nagy lesz az ereje. Az istenek mondták, hogy valamit tenned kell, a világ el fog pusztulni. Mondta Síva, valamit kipróbálok. Úgy döntött, hogy ahol Kálí ment, az útjába odafeküdt elé, és majd megállítja ezzel. Síva elve a megadás, a leborulás. Az egyetlen módja ez volt, hogy visszahozza Kálit a saját lényegéhez és a dühét lecsillapítsa. Ahogy Káli arra jött, rálépett, ránézett, látta, hogy Síva ott fekszik és rajta van a lába, az egész dühe elpárolgott. Kálinak ez egy gyenge pontja, és így tudta a mérgét elereszteni. Ha az emberek arról beszélnek, hogy a nőket miért nyomták el, mert túl sok az erejük. A férfiak mindig féltek attól, hogyha a túl sok erő előjön, az nem lesz jó az emberiségnek. És úgy döntöttek a férfiak, akár helyes, akár nem, de a nőket elnyomják. Inkább a két energia közé egyensúlyt kellene hozni. De az ember, amikor fél, akkor elnyom valamit. Az embernek ez egy normális viselkedése. És az erőtől való félelem miatt nyomta el a férfi a nőt. Az elnyomáson keresztül elhitették, hogy kik is ők.
Van egy politikus Indiában, aki úgy beszélt, a társadalom gyengébb része. Svamiji megkérdezte, hogy kik a gyengébb rész? Hát, a gyengébb nem, a nők. Igen, őket tartják a társadalom gyenge pontjának, a gyengébb nemnek, pedig nem gyengébbek. A társadalmi kép, hogy gyengék fizikailag, érzelmileg, szükségük van a férfira. Az elnyomás több száz éve alatt ez ment, hogy a nők a férfiak nélkül semmik, ezt már genetikailag el is hitték a nők. Ők ezt hiszik el, hogy gyengék, nem erősek. Az elme kondicionálása ez. Amikor az atmáról beszélünk, ott már nincsenek nemek. Az nem férfi, nem nő, a nemeken túl van. Az atma az atma. Ebben az életünkben nők vagyunk, a következőben lehetünk férfiak. Néha látunk olyan nőket, hogy férfi testben női lélek. Vannak olyan furcsák, amiket látunk, ez mind azért van, mert az atmának nincsen neme. Ez mind a mi kondíciónktól függ, hogy mit gondolunk magunkról. Ha azt gondoljuk, hogy gyengék vagyunk, nem vagyunk erősek, akkor azzá is válunk. Szóval az erő, az belső erő. És ha fejleszteni tudjuk, akkor érezzük, hogy nem kell félnünk, nem kell bizonytalanságban éreznünk magunkat, kételkednünk, bármiféle negativitást éreznünk. Ha az ember erős, akkor nincsen semmi féle negativitása. A bölcs ember mindenkit bölcsnek gondol. Az alkoholista mindenkit annak gondol, a tolvaj mindenkit tolvajnak. A bölcs bölcsnek, így fogja fel a világot, nem különböztet meg, hanem sugározza a bölcsességet, a szeretetet, az energiát, amely olyan sokakat vonz.

Elhangzott: 2002. május 12., Torockó

Kapcsolódó cikkek:
A meditációról 1.
A meditációról 2.
A meditációról 3.

 

Ashramok / Ashrams

Bejelentkezés / Log in