Mandalák / Mandalas

9.jpg


A meditációról 1.

Sok fajta meditáció létezik. Lehet finom síkú, lehet durvább, erősebb is. A finom síkú közelebb van a szamádhihoz. A szamádhi állapota az, amikor az összes testfunkciónk leáll és az elménk be van zárva az áldott öröm állapotába. A szamádhi az elmének a legmagasabb szintje, ebben az állapotban tiszta tudatosság van, nincsen benne kettősség csak az igazi önvalónk. Szintén kétfajta szamádhi létezik: a szalvikalp olyan, mintha az ember időzítené egy órára, egy napra, egy hétre. A medikalp pedig végtelen, nem meghatározott. Ezek a szamádhik a jógik eredményeinek legmagasabbjai. Ha valaki a szamádhi állapotába van bezáródva, de még nincsen olyan szinten, akkor lehetséges, hogy csapdába kerül és nem tud visszajönni a fizikai szintre. Egy átlag orvos azt mondhatja, hogy az ember meghalt, mert ezen a szinten a szokásos fizikai testfunkciók, a szívverés, a pulzus megáll. Ezért soha nem mondják, hogy az ember maga csinálja, mindig azt mondják, hogy egy megfelelő, hozzáértő mester segítségével végezze valaki. Ezt megelőzően lehet meditációval gyakorolni. A meditáció biztonságosabb és a meditációban az elménket ellenőrizni tudjuk, de a meditáció állapota is lehet nagyon magas.
Általános panasz az a meditációról, hogy az emberek minél inkább próbálják, annál kevésbé sikeres. Azt javasolja mindig a gyakorlóknak, hogy nem kell próbálkozni, csak úgy csússzunk bele. Ha keményen próbálkozunk, akkor nem fog sikerülni. Próbáljuk meg nagyon keményen, hogy aludni akarok. Mondjuk az elménknek, hogy aludni akarok, aludni akarok, aludni akarok, és figyeljük meg, hogy mi történik. Az elménk lázadni fog. Tehát vannak dolgok, amiket nem tudunk megpróbálni, hanem a lehetőséggel kell élni, amikor jön. Mint nálunk a páternoszter, ami egyfolytában mozgó lift és máris fölvisz minket. Nem lehet tanakodnunk, a lehetőséggel élni kell. Várunk, csak várunk, ezért egy tulajdonsága a gyakorlónak, hogy tudjon várni. Nagyon sok kérdés kell legyen és a böjtölni is tudnunk kell, hogy ne ragaszkodjunk az ételhez, és gondolkodni is kell tudni. Ha ebben a gondolkodó hangulatban vagyunk, akkor el fog kezdődni a gondolat folyamata. A meditáció egy állapot, bármikor jöhet. Gyakorlatképpen megtehetjük, hogy öt percet reggel és öt percet este meditálunk. Ahogy Mahes jógi mondta, hogy ez a módszer meghozza a megvilágosodást, ezt nevezzük marketingnek. Ez nem így működik. Svamiji mondta már, hogy a megvilágosodás jöhet nagyon rövid időn belül, lehet nagyon gyors és jöhet hosszú időn belül. Nem mi választunk. A világot illúziónak, Mayának kell tekinteni, de mondjuk egy húszas fiatalembernek, hogy ez mind illúzió. Számára mindez valóság, hogyan tudjuk meggyőzni őt, hogy ez mind nem valódi. De beszélhetünk egy 80-90 éves emberhez, számára talán sokkal könnyebb elfogadni ezt, azáltal, amiken már keresztülment az életén. Amiken átmentünk egyszer, az nagy tanító. Az élet sokat fog nekünk tanítani. Tehát jobb elfogadnunk, hogy tanít, jó, ha nyitottak vagyunk, hogy tanuljunk, mert akkor minden percben, minden nap, minden héten, minden hónapban tanulni tudunk és ezáltal bölcsebbek és bölcsebbek leszünk. Ez a folyamat.
Hogyan tanítsuk meg magunknak azt, hogy mindaz, amit látunk, illúzió? Pár ember megpróbálta megbeszélni Svamijival a világ illúzió voltát. Svamiji mondta, hogy lehet, az illúzió egy rossz szó, amit erre használunk, az átalakulás a helyes talán. Hogy amit látunk, az egyfolytában átalakul, semmi sem statikus. Az egész, amit látunk az csak átalakulás és átmeneti állapot. És ha átalakuláson megy keresztül, akkor nem lehet valódi. Egyfolytában anyagi változás van. Ha az ember megvilágosodott lény, akkor számára könnyű elfogadni, hogy minden illúzió. Ahogy az anya tanította a gyermekének: fiam, te tiszta vagy, olyan tiszta vagy mint az űr, annyira lágy vagy mint a víz, annyira sebes vagy mint a szél, te teljes tudatosság, tiszta öröm, tiszta fény vagy, te megvilágosodott vagy, brham vagy, atman vagy, te olyan magasságokban vagy.
Krisna azt mondja, hogy ahonnan nincs visszatérés, az az én felső lakhelyem. Ő nem utal semmi különös helyre ott fönn, mert nincs semmi különös hely ott fönn, de abból az állapotból nincs visszaesés, visszatérés. Az ember ott nincsen benne az élet-halál körforgásában. Nem vagyunk kitéve a teremtés körforgásának. Bár az avatár, vagyis leszálló lélek néha szeret játszani. Azt tartják, hogyha Isten unatkozik, akkor leszületik a Földre. Ha lejön a Földre, akkor rengeteg szórakozni való van. Gondoljunk egy helyre, ahol nem történik semmi, minden annyira vidám és jó. Ez pár ember számára lehet, hogy unalmas és izgalomra van szükségük és brámára van szükségük. Problémát kell létrehozniuk, és ha nincsen, akkor az ember létrehoz egyet, így lesz az élet fűszeres. Az ember ilyen. A Maya, a három gúna, a szattva a tamasz és a radzsasz hozzuk létre az illúziót. Az illúziót úgy hozzuk létre, hogy létrehozzuk és evidensnek vesszük, hogy így van. Azt mondjuk, hogy ez a valóság, ez így van. Ez az én világom. Ez az én mindenem, ez én vagyok.
Szóval, aki már megvilágosodva születik, azt dzsivanmuknak hívjuk. Ők mondják azt a tanítást, hogy te tiszta tudatosság vagy, te örökké való vagy, könnyű az embereknek ezt sugallni, amikor az egész világ az maya, illúzió. És nézd úgy, mint a Mayát, illúziót. Azt mondja a kisbabának, hogy gyermekem (bár ezt is rossz mondani, hogy gyermekem és fiam, ez is csak emberi illúzió, de azt akarja mondani a fiának igazából, hogy lehet magad gyereknek gondolod, de nem vagy gyerek mégsem). Minden nap kell erre gondolnia az embernek, hogy dobd el, ami rossz, ne tartsd magadnál. Emlékeztetni kell magunkat, szükséges, hogy az ember emlékeztesse magát. Aki elfelejtette, hogy mindenki alapvetően potenciálisan isteni, teljes, akkor kell emlékeztetni magunkat erre. Azzal, hogy emlékeztetjük azáltal tudja az ő saját azonosságát megismerni és rájönni arra. A teremtés olyan, mint egy álom, ha az embernek egy álom feletti álma van, hogy halottak vagyunk – de ki mondja, hogy halottak vagyunk? Ki az álmodó és ki az, aki azt mondja nekünk, hogy álmodtál?
Nagyon jót aludtál mondjuk, akkor ki aludt és ki szemlélte ezt? Hogy melyik az igaz állapot, az alvás, vagy az úgynevezett éber állapot? Ha az ember mondjuk álom állapotában kap egy millió dollárt vagy fontot, nem forintot (jobb dollárban álmodni, mint forintban). Sajnos nem lehet áthozni az életbe. Jó lenne azt mondani, hogy ekkor ezt áthozzuk az életünkbe, de nem lehet átalakítani. Vagy ha álmunkba volt egy gyönyörű férjünk vagy feleségünk és mikor felébredünk kérdezzük, hogy hol van? Akkor mit gondolunk erről? Azt, hogy szerettem volna az álmomban tovább maradni, és nem szeretnénk felébredni. Nagyon sokszor történt már velünk biztosan, hogy idegesek lettünk, hogy mire ébredtünk föl és vissza szeretnénk menni az álmunkba. De sajnos nem mehetünk, ami elment, az elment. Nagyon mérgesek vagyunk ilyenkor. De érdekes, hogy miért vagyunk ilyenkor idegesek? Ha az illúzió is álom, akkor nem kéne dühösnek lennünk e miatt. Egy nem létező dologért vagyunk izgatottak. De ez mutat valamit, hogy van valami a dolog mögött. Lehet, hogy illúzió, de valami, ami több mint illúzió és még nem ismertük fel. Nagyon érdekes, hogy gyönyörű álmunk van, aztán felébredünk, és azt mondjuk, hogy micsoda unalmas világ ez és nagyon mérgesek leszünk.

Elhangzott: 2002. május 12., Torockó

Kapcsolódó cikkek:
A meditációról 1.
A meditációról 2.
A meditációról 3.

 

Ashramok / Ashrams

Bejelentkezés / Log in