Épp most ünnepeljük a Karácsonyt és az Újévet, az életet, az emberiséget. Kollektív energiát hoznak létre nagyon sokan, és mint minden év elején, most is az újévet ünnepelik. De egy éven belül is nagyon sok újévünk van. Ideje, hogy visszatekintsünk és felismerjük, hogy mit fogunk tenni a jövő évben és az elkövetkező időkben. Nagyon sok dolgot teszünk az életünkben, és jó időt szánni arra, hogy amiken keresztülmegyünk mindarra visszatekintsünk. Amikor szankalpát (elhatározás, fogadalom) teszünk, akkor nem szabad elfelejtenünk, hanem meg kell próbálnunk beteljesíteni. Nagyon sok szankalpát tettünk már, és sok szankalpa megszűnt, de őszintén kell arra gondolnunk és magunkat emlékeztetnünk, hogy új szankalpát tudunk venni és új szándékkal indulhatunk tovább. Tanuljunk a múltból, tanuljunk realisztikusan, kereken, egészen, mindenből. Próbáljuk a jövőt javítani! Legyünk őszinték, nyitottak, az átman a mi szemtanúnk.
Van egy történet, a Teremtés története. Chitragupta feladata, hogy mindent feljegyezzen az emberiségről. Mint ahogy a művész lerajzolja, leírja, hogy mi történik, úgy Chitragupta a Földön mindenkinek leírja az életét, azt, hogy mi történik. Brahmának, a Teremtőnek a fia, akit ezzel a céllal hozott létre. Nem biológiai, hanem spirituális fia, nem biológiai folyamat által született. Chitraguptát azért hozták létre, hogy minden ember karmikus tettét feljegyezze. Nem mindenkit lehet megzsarolni, és nem lehet mindenkire befolyással lenni, de mindent és mindenkit félre lehet magyarázni, vagy félreérteni valamilyen módon. Az egész világban semmi nem tökéletes. Meg lehet másítani dolgokat, be lehet csapni embereket, de úgy tartják, hogy Chitragupta feljegyzi mindenki tettét, és őt nem lehet megvezetni, nem lehet a feljegyzéseit félrefordítani. Mindannyiunkba bele van plántálva ez az eszköz és közvetlenül onnan készülnek a feljegyzések, a karmikus kör onnan működik. A világban esetleg meg lehet úszni egy gyilkosságot, de Chitragupta előtt nem. Érdekes, mivel az ember azt gondolja, hogy ki tudja játszani a rendszert, de ezt a rendszert nem lehet, ez egy tökéletes rendszer.
Nagyon sok dimenzió van, sok aspektusunk, és gyönyörű tapasztalataink vannak. A repülőtéren találkoztam valakivel, aki egy rádióállomás főnöke. Tudni szerette volna, hogy mi a kettősség és mi a nemkettőség. Egy egyszerű kérdést tett fel: kettősségben vagyunk, és talán nem látunk semmit sem. Persze, hogy nem látunk semmit. Ha leköt bennünket valami, mondjuk egy tevékenység, és ez a tevékenység – legyen bármi is – lefoglalja az elménket, akkor nem vesszük észre, hogy mi történik azon kívül, amit mi éppen tapasztalunk. Ha az ember a kettősségben van benne, akkor hogyan tapasztalhatnánk meg a nemkettősséget? A nemkettősséget csak akkor tudjuk megtapasztalni, ha az ember készen van a nem duális, a nem kettős állapotra. Egy másik dimenzióba, másik tudatosságba akarunk menni, a nem kettős állapotba. De ez nem azt jelenti, hogyha valami tevékenységben vagyunk, akkor az a másik dimenzió nem létezik. Az mind itt van körülöttünk, nagyon sok aspektus van, és azért, mert nem tudunk róluk, nem jelenti azt, hogy nem is létezik. Nagyon sok dolog létezik egymás mellett, párhuzamosan, együtt léteznek. De az ember nem tud róla, nem érti meg, mert mással van elfoglalva. Ezért kell, hogy legyen az embernek egy jó látószöge, egy jó rálátása. Ha a hegy tetején vagyunk, akkor ez megvan, megfelelő a látószög, de ha lent vagyunk a völgyben, akkor nem látjuk hogyan néz ki a többi rész. Magasra kell jussunk, hogy jó panorámát kapjunk, és hogy lássuk a másik horizontokat, mintha egy sas szemszögéből néznénk. Tehát normális, hogy nem látjuk a másik dimenziót. Ez a fajta megértés egyoldalú megértése az életnek, és ez így rendben van, az emberek általában ezt teszik. De ha elkezdjük tagadni a másik aspektust, és ugyanakkor azt mondjuk, hogy mindent értünk, és mindent tudunk, ez az ember butasága. Az ember azt gondolja, azt jelenti ki, hogy mindent tud, mindent lát, de nagyon sok dolog van, amit nem tudnak az emberek. Magunkról nem tudunk, a teremtésről nem tudunk. Az ember becsapja magát, ha azt gondolja, hogy mindent ismer és mindent tud, vagy hogy „sokat tud”. De ez teljes butaság. Az életben nagyon sok az aspektus, amit nem tudhatunk.
Most Karácsonykor anélkül ünnepeltünk, hogy tudtuk volna, hogy december 24-én a Szaturnusz átvette az irányítást, az erőt a kozmosz nagy részében, nemcsak a Földön. Asztrológiai és asztronómiai szempontból ezek nagyon hatalmas kérdések. Szanszkritül Shani dótának nevezik, és nagyon fontos képletek. Vannak sötét és vannak ragyogó fényes erők, Shaniban mindkettő benne van: tud pusztítani, és fényes is egyben.
December 24-én a Szaturnusz átvette a hatalmat. Ez a ciklus két és fél évig fog tartani. Az első hét hónap komoly lesz a bolygó számára, és mindenkire, aki a Földön él. Nagyon sok dolog tud változni majd rosszabbra és jobbra is, nagyon drámai időszak következik. A világban nincsenek jó híreink. Rossz hírt mindig hallunk, legyen az pusztítás, károk, szennyezés, környezeti szennyezés, terrorizmus, és ez csak pár a sok közül. Nagyon sok a katasztrófa, ami történik, és ennek tetejére a Szaturnusz december 24-én elkezdte átvenni a hatalmat két és fél évre. Azt tartják, hogy akik a Szaturnusz jó vagy megfelelő oldalán vannak, azok megjutalmazódnak, és akik a Szaturnusznak nem a jó oldalán vannak, azokkal valami kár is eshet. A legutolsó beszédemben javasoltam, hogy akárhol is áll az ember, jó elvégezni a Shani pudzsát. A Shani a Szaturnusz pudzsája. Akik a jó úton állnak, azok látják Shani háláját, és akik nincsenek a kedvezettek helyén, azok kegyelmet, kedvességet, megértést kérhetnek. Mindkét esetben a Shani pudzsát kell elvégezni.
Nem az a kérdés, hogy kinek van ereje, kinek van hatalma, hanem az, hogy ki van ott, ki van abban a dimenzióban. Ha a Szaturnusz, avagy Shani van magasan, akkor az az ő ideje. Itt nem lehet mit tenni, ez a Káli júga, nem lehet megváltoztatni a Shani idejét. Csak azt tehetjük, ami lehetséges, ami megengedett, hogy az ember tegyen, hogy minél kevesebb hatása legyen a Káli júgának rá. Hasonló hatással bír Shani, ami asztrológiailag egy nagyon hatalmas, erőteljes időszak. Most ennek a bolygónak van itt a felelőssége, ő uralkodik.
Nagyon sok változás fog most történni, nem szükségszerűen rosszak, de változás lesz. Késznek kell lenni bármire, mert a bolygó változik, egyének változnak, előfordulhat, hogy ezek az erők, akik megpróbálják a Földet elpusztítani, azokkal majd a Shani tud mit kezdeni. Shani energiáját elő kell hívni, az Újév és Karács időszaka nagyon alkalmas arra, hogy elgondolkodjunk a Földön, várakozással kell lennünk, és meg kell újítani a spirituális tudatosságunkat. Az isteni célt, a szankalpát kell tenni, a szándékot. (Mint amikor Ráma megszületett, neki is a Földnek az elveit, princípiumait, minden szabályát követnie kellett, mivel ez az ő feladatának része volt.) A növekedés része, hogy megértsük az isteni elveket. Ez az idő asztrológiai szempontból nagyon fontos. Érkezik az Újév, ahol tanulnunk lehet. Ha az ember nem ismeri a saját maga lehetőségeit, akkor nem tudja, hogyan menjen tovább, hogyan töltse az idejét a továbbiakban. Az embernek meg kell értenie, hogy az életnek a lehetősége megvan, és ezt a lehetőséget nem szabad elvesztegetnie, hanem mindig, amikor itt van az idő a javulásra, az életünk javítására, akkor azt meg kell ragadni. Megteszi célnak a moksa, a megvilágosodás, hogy a legvégső tudatosságot, a felszabadulást elérjük. De mint embereknek vannak feladataink, felelősségeink.