Kérdés: Honnan jön az egyéneknek a hite?
Válasz: Az egyén az az isteni lény, isteni egyén. Az igazi én, a legvégső én, a mahátmá átman az nem jön és megy, az mindig ott van. Ezért aki jön és megy, azok mi vagyunk, mert minket ez a jövök és megyek folyamata magával ragadott, ennek a körözése, egyfajta mozgás, ebbe vagyunk belegabalyodva. Az elménk is ezt teszi, ezért azonosulunk ezzel. De az énünk, az átmanunk nem jön és megy sehova se. A legfelsőbb én az marad.
Kérdés: Bukásról és sikerről szeretnék hallani.
Válasz: A test természete az, hogy valami sikeres vagy sikertelen. Ez az érzékek dolga. Az igazi én, a végső én nem tud bukni és nem tud sikeres se lenni, mert ő a legfelső, a legvégső, a teljes. Amikor teljesek vagyunk, akkor hogyan lehetne sikeresnek, vagy bukottnak lenni? A lényeg az, hogy az ember arra törekszik, hogy teljes legyen. Amikor teljessé válunk, akkor már nincs siker, vagy sikertelenség. Ez egy nagyon egyszerű kérdés. Nevezhetnénk primitívnek is ezt a kérdést. Az ember nem bukik el, és nem is esik el, mindkettő felett vagyunk. Az elménk, vagy a vágyaink tudnak sikeresek lenni, és szintén ők tudnak megbukni. De ez mind a tudatosság alacsony szintjén van.
Miért akarunk akkor igazságot, hogyha egyszer az ember maga az igazság? Az, hogy az ember teljes legyen és maga legyen az igazság, az egy természetes igény. Ez megint nem mond ellent az igazságnak. Az ember maga az igazság, maga az ember a végső jó. A végső szépség vagyunk, a végső jóság vagyunk. Ha az ember az, akkor nincs több ilyen kérdése, ezek a kérdések a továbbiakban nem relevánsak. Csak az óceán egy hulláma az, amiről szó van, az okozza a problémát, az óceán maga nyugalomban van. Az egó olyan, mint egy hullám, a hullámok az óceán egója, de az óceán maga időtlen, csak a felszínén jelennek meg a hullámok. Alapvetően az óceánnak nincsenek hullámai, az óceán hatalmas és mély, kiegyensúlyozott. Az óceánban rengeteg világ van. Akik az óceánban, nagyon mélyen élnek, azok nem is tudják, hogy mi történik fenn. Az óceán mélye nem is foglalkozik a felszínnel.
Az egó a mindennapi élet mellékterméke, ugyanakkor fontos is. Ha nincs egónk, akkor azt mondhatjuk, hogy hasztalanok vagyunk, és az sem jó. Ha hasztalannak gondolnak minket, akkor az nem motivál bennünket a továbbiakban. Kell lennie egónknak. Mindennek megvan a helye és az ideje. Minden lehet káros, máshol pedig hasznos. Ami lehet hasznos valahol, az máshol káros.
Van a szeretet és az erőszak. Ezek mások. Ha adják, akkor szeretet, ha elveszik, akkor erőszak. A szeretet konstruktív, építő, sokat tud adni, és kérés nélkül is adunk, ha valakit szeretünk. Ha valakit rá akarunk venni, hogy adjon nekünk valamit, az viszont destruktív. De az erőszak, mint erő, lehet pozitív is, mondjuk, ha a démonikus erőket vesszük figyelembe, akkor ott hasznos. Ezek az elmének az érdekes megnyilvánulásai. Az ember lehet anya, az anya, aki irányít.
Kérdés: A kérdező úgy érzi, hogy ő egy részben kereső, a másik részében meg valami más.
Válasz: Nem vagyunk kettéosztva. Az elménk és az értékeink az, ami esetleg kettéválaszt. Ha az ember az elméjével és az érzékeivel azonosítja magát, akkor lehet, hogy úgy érezzük. De az ember, mi magunk, a lényünk soha nincs kettéválasztva. Ha az ember az elméjével azonosítja magát, akkor érezheti ezt. Ezért nagyon fontos az embernek, hogy a megfigyelő állapotába próbáljon kerülni.
Legyünk megfigyelők! Motivációról is szó van, ha az ember jót tesz, az egy jó motiváció. Ha jót teszünk: ha látunk egy kecskét, és füvet adunk neki, akkor a kecske boldogan megeszi a füvet. Minden szempontból a jót tenni, az egy jó dolog. A jó cselekedetért mindjárt visszakapjuk a pozitív visszajelzést. A pozitív motiváció mindig jó dolog. Tehát keressük az igazságot! Az ember eltévedt, és szeretnénk megint egyesülni, hogy megtaláljanak minket, az az út, a lélek útja. Ez egészen normális folyamat és igény. A segítség akkor jön, ha az ember valami jó tettet hajt végre. Mindenhonnan fog jönni a segítség.
Van egy finom vonal, finom szál, az egyensúlyozás, kiegyensúlyozás tekintetében: a jó tett és a rossz vágyak. Ha az ember a természetből kifolyólag (zsigerből, magától) a jó tettet ki tudja fejleszteni, ha a természetévé tud válni, hogy jót cselekszik úgy gondolatban, mint cselekedetekben, az egy jó gyakorlat. És bármilyen rossz vágyaknak az elkerülése szintén nagyon jó. Ha az egóról beszélünk, például, sok ember valamilyen technológiával van kapcsolatban, vagy például ha valaki tud valamit, akkor az egója erős lesz tőle, hogy neki van információja. De, ha valaki tud valamiről, és elmondja, az inkább csak az információ átadása és nem jó cselekedet. Ha van információnk arról, hogy a rossz minőségű étel kárt okoz nekünk, és továbbra is ilyet eszünk, akkor mi haszna, hogy van erről információnk? Semmi haszna nincs ennek az általunk ismert információnak, mégis azt mondhatjuk, hogy rengeteget tudunk az ételekről. Mégis el vagyunk merülve olyasmiben, ami elpusztítja a fizikai testünket és az elménket. A legfontosabb az, hogy mit alkalmazunk az életünkben. Sok ember spirituális energiát használ csak azért, hogy a saját vágyait támogassa vele, ami egyáltalán nem hasznos a fejlődés szempontjából. Szellemi energiát használni egy produktív tettre nagyon hasznos, nagyon jó, de hogyha csak azért használjuk, mint ahogyan Svamiji a vezetőkről beszél, hogy vajon hány vezető igazán vezető, mert többnyire csak azt mondják, hogy az emberek csak hallani akarnak és nem is vezetik őket, ez az elme kizsákmányolása. Az emberek tudatlanok, és ezt a tudatlanságot használják ki, így lesz vezető valaki, mert a tudatlanok között persze lehet valaki vezető… Ha az emberek tudatában lennének az igazságnak, akkor nem lehetne őket félrevezetni, akkor senki nem lehetne vezető, hanem inkább segítők lennének. A politikai vezetés fogalma nem igazán helyénvaló, inkább segítőknek kellene lenniük, segítséget kellene adniuk, segíteni, irányítani az embereket.
Kérdés: A legutóbbi Telecastban egy másik világ felfedezéséről és létéről beszélt, másik dimenzióról, erre vonatkozik a kérdés.
Válasz: Ez nem egy tipikus dolog. Ez nem olyan, hogy az ember úgymond létrehoz egy időgépet és elmegy egy másik világba. Bár a Káli júgában vagyunk és a technológia, valamint a tudomány nagyon sokat fejlődött, mégis az, hogy teljesen kibontakozzon, annak a lehetősége kicsi, de megtörténhet. Ez a Káli júga velejárója, eredménye, hogy bizonyos dimenziókat fel lehet fedezni. De amikor Svamiji evolúcióról beszél, hogy mi fejlődjünk, fejlesszük magunkat, és amikor magunkat fejlesztve rájövünk módszerekre, hogy hogyan lehet felfedezni másik dimenziókat, ez a mi fejlődésünk velejárója. A tudásnak, megismerésnek van egy alternatív útja. Az egyik az, ami most történik a tudományban és a technológiában, a másik a saját magunk fejlődésével kapcsolatos. Ha tudunk fejlődni, akkor annak a mellékhatása ez.
Kérdés: Ha valaki energetikai szinten próbál segíteni. Hogyan lehet egy spirituális embernek, akinek ez a dolga, hogy segítsen, hogyan tudja ténylegesen megtenni, hogy a klienseit meggyógyítja?
Válasz: A lényeg az, hogy annyit tudunk segíteni, amit mi magunk is tudunk. A saját kapacitásunkon kívül nem tudunk segíteni. Abban tudunk segíteni, ami a másiknak nincs, de nem tudunk segíteni olyanban, aminek a kérdésköre még számunkra sem tisztázott. Először meg kell szerezni. Mint gyógyítónak sokkal többet kell megszereznünk, mint amennyit segíteni szeretnénk. De egymásnak a segítése bármilyen témakörben, az helyes. Ha valaki elvégezte a középiskolát, akkor természetesen tud segíteni kisgyerekeknek. De ha valakinek csak középiskolai végzettsége van, akkor nem tud egy egyetemistának segíteni különböző tantárgyakban. Az embernek előbb meg kell tanulnia, de gyerekeket tud tanítani egy középiskolát végzett ember. Az embernek tehát meg kell szereznie több tudást, ahhoz, hogy többet tudjon segíteni, de mindenki a saját kapacitásán belül tud segíteni.