Svamiji felolvasta szanszkritul a Bhagavad-gíta 12. fejezetét, és ennek mély jelentéséről beszél most. Az ember szintjén lehetetlen megérteni ezt az élő spirituális tudást. A mantra lényege az, hogy az embernek legyen legfelsőbb hite, amit meditáción keresztül érhet el. Az ember elméje és összes érzékszerve oda, a legfelsőbb hitre fókuszáljon. Összpontosítsunk a jó tettekre, valamint egyfolytában figyeljünk az elképzelhetetlenre, a mindenhol jelenlévő elpusztíthatatlanra, az örökkévalóra, a meg nem nyilvánultra, Brahmára. Odaadóan figyeljünk és minden tettünket ajánljuk fel. Azt mondja az írás, hogy egyfolytában, állandóan meditálva, egyhegyű koncentrált odaadással forduljunk a Legfelsőbb felé. A születés és halál óceánjában nagyon mély ez a tudás, amit különböző szinten magyarázni próbálunk. Legyünk megfigyelők, akik szemléljük, akik szemtanúi vagyunk a shaktinak és a gúnáknak.
Úgy tűnik, hogy a világ megfigyelése és a Máyában való élet csupán átmeneti állapot. Ebben az átmeneti állapotban lehet, hogy ami nem valóságos ma, az jön el holnap. Ami nem volt tegnap, az lehet, hogy ma lesz. Nehéz meglátni, hogy mi átmeneti és mi valódi, mert az elmében valótlan dolgok vannak, és mi a valótlan világot és megnyilvánulásokat látjuk. Ezért nehéz meglátni a valóságot.
Kérdés: Önmagunk létezéséről szeretnék kérdezni. Az ember létezik, vagy ennek az ellentéte igaz?
Válasz: Lehetséges, hogy ellentmondunk magunknak, vagy szemben állunk magunkkal. Az önvaló az átman, vele nem lehet szemben állni. Ha az átman áll szemben egy átmannal, akkor ott ellentmondás, zavartság állhat fenn. Ez tehát nem szembenállás, mint olyan. Az elméről van tehát szó, nem átmanról, ugyanakkor az elme is egy illúzió, nem valóságos. Ami nem valóságos, az valóságossá tud válni. Ez a felfogás nagyon valódi. Ami nem valódi, az nagyon is valódi. Az elmének saját magát kell meggyőznie, hogy ő nem valódi. Az átman nem tud ellenállni, nem tud kételkedni magában. Ha kételkedünk magunkban, akkor nem vagyunk magunk, akkor valami más van ott. Saját magunk nem más, mint a tudatosság, a tiszta tudás, a boldogság, az öröm, a szeretet. Az ember meg van róla győződve, hogy mindenhol jelenlévő, átható, mindentudóról van szó, ezek a Brahmá tulajdonságai, az átman. Miért kellene kételkednünk? Hogyan lehet egyáltalán kételkedni önmagunkban? Nem te magad vagy, aki kételkedsz, hanem az elme. Néha azt mondják, hogy a mi elménk, de nem a mi elménk, ez a Máyá befolyása. A Máyá teremtette az elmét, hogy összezavarjon minket, és kételkedést ébresszen bennünk, félrevezessen minket, hogy esetleg boldogtalanná, elkeseredetté tegyen minket, hogy ami nem valóságos, azt lássuk valóságosnak.
A Nap mindig itt van, de néha jön egy felhő és elzárja előlünk a napsugarat, de nem a Nap elöl. Képzeljük el, ha a Nap kételkedne önmagában, hogy nem elég a fénye. Ellentmondás van benne, a saját elménk téves felfogása. Saját magunkat, az átmant nem lehet se bírálni, se kételkedni benne, se nem lehet mérni. Az elme önmaga a Máyá mellékterméke és Máyában sok minden történik. Ahogy Svamiji mondta már korábban, figyeli az egész világon Máyát, és ő, mint semleges megfigyelő látja Máyát. Svamiji nem folyik bele a Máyába, csak szemléli, és nagyon sok ellentmondást lát benne, amik őt nem érintik, mert tudja, hogy ő nem része ennek a játéknak. Amikor nem vagyunk része a játéknak, akkor nem szenvedünk. A szenvedést lehet azonosítani valakivel, nem lehetünk kegyetlenek. Ha valaki szenved, akkor szenved. Az embernek néha úgy kell tennie, mintha szenvedne, így megosztja mások szenvedését, egy kicsit magáévá tesz belőle, de Svamiji most a magasabb szintről beszél, amikor valaki már magasabb szinten van. Ott lehet együttérző, az együttérzés nagyon fontos, az ember nem lehet száraz. Akik szárazok, azok nem tudnak semmit sem felkínálni. Az embernek ennél lágyabbnak kell lennie, legyen, amit kínálhat, és ajánlhat. Van egy szanszkrit közmondás, amely szerint nincs mit mondani, csak megfigyelni lehet bármit is, a lílát lássuk mindenben, és úgy tekinteni rá, mint Máyá játékára. Az emberek hozták létre a Trónok harcát, de az igazi Máyá játéka egyfolytában zajlik.
A minap Svamiji két embert látott, ahogy belegabalyodtak Máyá játékába. Két olyan emberről van szó, akiknek az anyagi világra kellett volna figyelniük. Éppen a pénzről beszélgettek. A pénz a dharmájuk, pénz a tudatosságuk. (Lehet a pénz dharmával foglalkozni, abban élni, lehet körözni a pénz játék körül is…) Ennek a két embernek a világot kellett volna irányítani, és mégis úgy beszélgettek, mint a gyerekek, tudatlanul. Nevetgéltek, viccelődtek, és mégis, nekik felelősség van a kezükben, a világon több millió ember élete van a kezükben. Ha a világ vezetőit figyeljük, ők a pénz és Máyá világában vannak. Narendra Modi, India iniszterelnöke a megválasztása után úgy döntött, hogy három napot a Himalájába megy egy Siva templomba, kontemplál, meditál, felajánlja tetteit.
Mindez újra a Bhagavad-gítára emlékeztet. „Bármit teszel, bármit is érsz el, bármit is tettél, add nekem! Amikor nekem adod, akkor nem vagy felelős érte, én vagyok felelős érte.” Modi valahogy ezt a sort megértette, a Himalájába, egy Siva templomba ment és követte ezt. „Bármit is tettem, a legjobb tudásom szerint tettem, és odaadom neked. Kérek hozzá erőt és bátorságot, hogy tovább tudjam szolgálni.” A mai világban érdekes, hogy Modi előhívta a legfelsőbb energiát, és ezzel a hatalommal, erővel semmi nem tudja felvenni a versenyt. Világszerte voltak ellenvetések Modival szemben, és minden ellenfele és más vélemények dacára ő fennmaradt. Nagyon érdekes Máyának ez a játéka, pozitívan persze, az isteni Máyá. Modinak nemcsak öt évvel ezelőtt, hanem korábban is mindenhol, világszerte akadályba kellett ütköznie. De Modi előhívta ezt az örökkévaló erőt, s amíg ennek az erőnek a tudatában van, addig megvédik és semmi nem fog történni vele. Az ő élete végülis szellemi célokat szolgál, ahogy ő azt gondolja.
Semmit nem lehet elveszteni és semmit nem lehet nyerni sem. Ha olyan dharmája van egy embernek, hogy vezetővé válik, akkor ezt mint valóságos élő dharmát követheti. Sok különböző dharmát követ az ember az életében, persze, az ember a pénz dharmáját is követheti, de a pénz csak egy határig tud segíteni. Mirát a saját családja vitte bíróság elé, azt hitte, hogy tud magán segíteni, de nem tudott. Akkor elhívta Krishnát, hogy segítsen neki, és ő jött. Ez az erő. Úgy tűnik, hogy jelenleg a világon egyetlen ember létezik, aki ilyen erővel rendelkezik, és elő tudja hívni. Ő Modi, aki minden probléma ellenére a helyén tud maradni és védelem alatt áll.
Svamijinak eszébe jutott egy történet egy emberről, akit a halál elátkozott. Az ember menekült a halál elől, a halál futott utána. Végül emberünk talált egy Siva templomot, beszaladt, és leborult Siva elé, a halál pedig megállt a templom kapujában, mivel bent nincs hatalma. Úgy tűnik, akik a magasabb energiát hívják elő, ők más bánásmódban részesülnek, más megítélésben, más törvénykezésben, más elvek alapján működnek. Modi átlagos háttérből érkezett, egész életében a spirituális energiát követte. Legyünk olyanok, mint Modi, próbáljunk meg olyanokká válni. Modi erejével kell rendelkezni. Sok más vezető szeretne Modi erejével rendelkezni, de elfelejtik, hogy ő más utat követ, ő a legmagasabb energiával kapcsolódik, és amíg ő ezt a dharmát követi, a legmagasabb energiát, addig védelem alatt áll. Ha egy nap az egója uralkodik el rajta, akkor vége is lesz. Ilyen a szabály, a törvény.