Telecast, 2018. október – 2. rész

Nézzük Hanumánt. Elment Lankára, hogy Szítát megkeresse. Úgy döntött – hiszen Ráma nem mondott semmit. És nem is kell mondania semmit, hiszen odaadó híve volt egy szatgurunak. Tehát egy szatgurunak, vagy Rámának, vagy Krishnának, vagy egy más avatárnak nem szükséges megmondani bárkinek is, hogy mit tegyen, hanem nekünk, a tanítványnak kell ráhangolódni, hogy mit tegyünk, hogy szévát gyakoroljunk. Nekünk tudnunk kell, hogy mit tegyünk. Nem szükséges, hogy megmondják, mit tegyünk. Nekünk tudnunk kell, mint szévát, mint missziót, mint feladatot, mint munkát. A nagy lények, avatárok, szatguruk igazából nem mondják meg mit kell tennünk, mivel nekünk kell rájönnünk, hogy mit akarhat a szatguru. Nekünk kell kitalálnunk, rájönnünk, nekünk kell megtennünk. Mert ha megmondják nekünk, hogy mit tegyünk, és nem tesszük, akkor a nemcselekvésnek a büntetése nagyon nagy. Csak képzeljük el, hogy Hanumán odamegy Lankára, majd visszajön:
– Uram, feladom, nem tudok győzni a démonokkal. Lanka tele van démonokkal, az összes démonikus erő ott van. Nincs semmi, amit tehetnék. Felejtsd el Szítát, menj vissza Ajódhjába…
Csak képzeljük el, hogy Hanumán ezzel jön vissza Lankáról, és ezt mondaná… De Hanumán teljesen odadó híve Rámának, inkább meghalna, mintsem visszamenne üres kézzel. Tehát elment Lankára, ahol elkapták a démonok. Egyetlen egy helyet talált Lankán, ahol Ráma nevét látta kiírva. Hanumán oda bekopogott és kinyitotta az ajtót egy Ráma-hívő. Hanumán meglepődött:
– Démonokkal vagy körülvéve és itt élsz? Hogy lehet ez?
Egész Lankán egyetlen egy Ráma hívő volt, ez az ember. Azt mondta:
– Úgy élek a démonok között, ahogy a nyelvem a 32 fogam között. Így élek.
De ott élt és várta, hogy Ráma majd megjelenik, és akkor fel tudja ajánlani a szolgálatait. Hanumánt elkapták a démonok, mert megengedte, hogy elkapják… Gondolkodtak: mit tegyenek ezzel a majommal. Úgy döntöttek, hogy tudták, hogy a majmok a farkukat nagyon szeretik, ezért jó büntetés lesz, ha valamit tesznek a farka végére és aztán meggyújtják. Megkötötték hát Hanumánt, olajjal bekenték a farkát, és meggyújtották. Hanumán az égő farkával egész Lankát végigugrálta és egész Lanka leégett. Hanumánt megkérdezték, hogy miért égette fel egész Lankát.
– Én nem égettem fel Lankát. Majom vagyok, a majom természete, hogy ugrál. Ugrálni kezdtem, és a tüzet magammal vittem. Ugráltam ide-oda és ez okozta, hogy egész Lanka leégett.
Hanumán nem ment volna vissza, hogy egy kudarcot jelentsen. Ez nem az ő természete. Ha tehát rá vagyunk hangolódva, és kapcsolódva, akkor nem adjuk fel, akkor megyünk előre és győzelemmel, magabiztossággal megyünk.

Durga istennőnek a démonokkal kellett küzdenie. Az összes istenség előjött és mindegyik adott valami harci eszközt Durgának. Indra, Agni, Vájú, mind adtak valamit, Síva, Bramha, Visnu. Mindenkitől kapott egy harci eszközt. Ezért lehet sokszor látnunk a harci eszközöket a kezében. Néha 8 keze van, néha 16, 18, 20. Attól függ, hogy hány harci eszköze volt. Mindet megkapta, hogy harcoljon a démonok ellen. És harcolt, leküzdötte a démonokat. A végén átalakult Kálivá, és Kálinak egyáltalán nincs szüksége fegyverre. Ez már egy másik történet. Ez a történet pedig arról szól, hogy amikor valaki hatalmat kap, amikor életet kapunk például, akkor azzal kapunk egy erőt is. Mindig kapunk fegyvert, mindig kapunk eszközt, védőeszközt, hogy megharcoljuk a küzdelmeinket. Szimbolikusan kell venni, szimbolikus jelentése van. Ahogyan növekszünk, ahogyan tovább megyünk, megkapjuk a segítséget. Mindenfajta segítséget akkor és ott, amikor szükségünk van rá. Nem vagyunk egyedül. Senki nem csatlakozott Durga mellé a konkrét harcban, talán messziről figyelték. Durga nem bánta, mert ő Durga, ő kész arra, hogy küzdjön és a világba rendet hozzon, és meg is tette. Szóval a 9 éjszakának az ünnepe, a Navratri ünnepe.

Miért is éjszaka? Azért, mert a harc éjszaka zajlott. Éjjel harcoltak, az összes démonikus erő éjszaka van ébren. 9 éjszakai harc után végül győzött Durga, és a legutolsó démont is elpusztította: az utolsó démon persze a démonok királya volt:Maissasur volt a neve. A bivaly volt az eszköze, amivel ment. A démonok királya a bivalyon, míg Durga tigrisen/oroszlánon ült. (Néha így, néha úgy ábrázolják. Alapvetően oroszlánon szokott ülni.) Ez a történet a végső győzelem története. A 10. napon ünnepeljük a győzelmet: Viszjadaszmi a neve. A Navratri a 9 éjszaka. 10 nap puját tartanak ekkor. Ez egy gyönyörű példája annak az energiának, annak a shaktinak, hogy megkapott mindenféle fegyvert, hogy harcoljon a démonok ellen. Ahogy növekszünk, ahogy tanulunk, ahogy élünk, megkapjuk az eszközöket, megkapjuk a fegyvereket, hogy a magunk harcait megharcoljuk.

Persze az élet nem csak a harcokból áll, de a harc után, amikor győzünk, akkor kezdődik az ünnepség. Az élet az ünnepség is lehet.