A világon nagyon sokan követik a 10 napot, Durgá ünnepét. Ez a shakti gyűjtésének az ideje, amikor erőt gyűjtünk fizikailag, spirituálisan, pszichésen, és minden szempontból. Ez az erő, a shakti segíthet nekünk, hogy a mindennapjainkkal megfelelően tudjunk foglalkozni: a világgal, a feladatainkkal. Egy évben egyszer (bár nincs meghatározott ideje ennek az ünnepnek) 10 nap, 9 éjszaka upasana vagy szádhana gyakorlat: az energia előhívása zajlik. Ez jó lehetőséget ad a koncentrált szádhanára és tapaszjára.
Ebben a világban, a Maya, az illúzió világában, ami ma történik, az nem lesz holnap. És ami holnap történik, az nem lesz holnapután. Egyfolytában változik a kép, mindig átalakul minden. Minden átmeneti ebben a világban: ami jön, az mind el fog múlni. Majdnem minden a változás folyamatában van, minden az idővel elmúlik. A korok változnak, a világban minden dolog, amit látunk, befogadunk, amivel kapcsolatunk van, az mind átmeneti állapotban van. Az, ami nincs átmeneti állapotban, amiről mindig is beszélünk, az az örökkévalóság, az örök átman, a legfelsőbb én, a legvégső isteni lény. Az mindig ottt van bennünk, körülöttünk van. De minden más a változás folyamatában van. Ez a változás annyira határozott, annyira masszív, hogy senki sem tudja megállítani. Minden percben mindig történik, nem megállítható. Persze, mint átlagos emberek nekünk nincs tudásunk az istenségről, nem tudjuk, hogyan működik a Maya és nagyon zavarttá tudunk válni. Belegabalyodunk a boldogságba, aztán a boldogtalanságba. Hullámok jönnek, és az ember néha boldogság, néha boldogtalanság hullámban van. Egész nap, mindig ez történik. Ennek a boldogság-boldogtalanság hullámnak, a szomorúságnak, a boldogságnak egy kis szikrája itt-ott felvillan, de ezek nem mi vagyunk. Amikor a Mayába mélyedünk, hogy ez vagyok, ezek vagyunk, akkor sokat szenvedünk. Ha az ember rájön és felismeri az eredetet, akkor tudja, hogy átmeneti állapotban van, és tudja, hogy ami előtűnik, amit lát, az nem létezik. Tehát a megjelenés, ami előttünk megejelenik, az nincs, hanem a mögötte lévő gyökereket látja, az alapvető isteni elemet, princípiumot, elvet.
Látjuk, hogy rengeteg ember születik, az emberek élik az életüket és meghalnak. Ez a születésnek, az életnek és a halálnak a folyamatossága körkörös mindneki számára, minden lény számára így történik, minden Dzsívátman számára ez történik. Akármi is van a világban, minden, ami megszületik, annak van élete, aztán elhagyja az ideiglenes azonosságát, amit éppen kapott a világban.
Kérdés: Az időszakos azonosságról, amit kapunk. Ez jó-e hogy van? Lehet, jobb lenne, ha nem lenne testünk, és akkor nem kellene ezzel foglalkozununk.
Válasz: Nyilvánvaló, hogy a test az eszköz. Ahogy Patanjali a Jógaszútrában leírja: az eszköz azért van, hogy elvigyen minket a végcélunkhoz. Tehát ez a testünk van. Érdekes, hogy miért akarná valaki befejezni az életét, amit úgy neveznek, hogy öngyilkosság. Miért is tenne ilyet az ember? Mert az, hogy megkapjuk a testet, az egy ajándék, az egy nagy kincs a számunkra. És ha nincs test, de van elme, vagy más érzékek, szervek, tulajdonságok, ezek mind a testben vannak, ez maga a csoda. Csodálatos jantra, a világon a legnagyobb számítógép az emberi test az elmével és különböző tulajdonságaival. Céllal kapjuk a testet. Vannak bölcs lények, akik feladják a testüket egy nagyobb cél érdekében. De különben nincs értelme.
Az életünk tehát értékes, egy eszköz, hogy a legmagasabbat elérjük. Ez az élet, ami nagyon értékes számunkra és különösképp az emberi élet, ami nagyon értékes. Mert annyi mindent lehet elvégeznünk az életünk során, és mégis az emberi értetlenség, tudatlanság: fogalmuk sincs az embereknek, hogy miért születnek, hogy mit kell tenniük és csak esznek és játszanak, csak úgy elvannak az életben, a vágyakba, az érzékszervekbe belemélyednek, és aztán betegek lesznek, vagy úgy élnek, hogy mondjuk öngyilkosok lesznek. Nagyon sok gyógyszert szednek. Rengeteg ilyen van tehát. A lényeg itt az, hogy az élet egy értékes, gyönyörű ajándék.
Hogyan tudnánk a legjobban hasznosítani az életünket? Ez a Navratri, avagy 9 éjszaka, 10 nap, amikor ünnepelünk és előhívjuk az energiát és tapaszját végzünk és kapcsolódunk az istenséghez, istennőhöz. Az életnek a jelentése, az értelme, a célja – erről van szó. Durgá élete nagyon izgalmas, de valójában az összes történet, amit Svamiji mond, mind nagyon izgalmas, akár Hanumáné, akár Ganésháé, a Gangáé… ezek mind gyönyörű történetek, gyönyörű élmények, nagyon szép játékok.
Durga, azt jelenti, hogy a védett: ő az, aki véd, védi a világot. A története arról szól, amikor ő bajba került és neki volt védelemre szüksége. Úgy találta, hogy egyedül van a démonok világában. Úgy tűnik, az összes istenség elbújt, mert senki sem tudott szembenézni a sötétséggel, a démonok sötétségével. Mindannyian elbújtak. Így szól a történet. És Durga, akinek a világot és a teremtést meg kell védenie, egyedül találja magát teljesen a démonok hajszája közepette. Több millió démon vette körül. A démonok nemcsak akkor léteztek, most is vannak démonok. Amikor az emberek más emberekből előnyt élveznek, kihasználják őket, mert valaki mondjuk szerencsétlen és kihasználják, vagy valaki mondjuk gyenge, sebezhető, akkor ezt démonikus erőknek lehet nevezni, azok kezdenek el működni. Mindenkiben ott van, mindenkinél ott ólálkodik a démonikus erő, de ezt kontrollálni tudjuk. Ezért teszünk szádhanát, tapaszját, ezért tesszük a guru szévát, ezért figyelünk a szatgurura. Úgy tűnik, hogy mindenkinek van ilyesmilye, ott ólálkodik körülöttünk és kész arra, hogy kiugorjon, beugorjon és valakit kihasználjon. Svamiji rengetegszer látta már ezt megtörténni: az úgynevezett jóemberek, amikor elbújnak, elrejtőznek. Az úgynevezett jóemberek, az úgynevezett spirituális emberek, keresők, tanítványok, odaadó hívek elrejtőznek néha, amikor elő kéne jönniük és harcolniuk a démonokkal, a ráksaszákkal, a sötétséggel, akkor elmennek és nincsenek. Nagyon sokszor látta ezt Svamiji, számtalanszor tapasztalja. Amikor az idő jött, hogy fel kellett volna állni és ki kellett volna állni valamiért, akkor nem moccantak meg.
Durgának ez a története: ő nem fog elrejtőzni. Az összes kis istenségek elbújtak, úgy érezték, hogy a démonikus erők előtt az ő erejük semmi, így elrejtőztek. És Durga úgy érezte, hogy teljesen egyedül van a démonok között. De neki kell megmentenie a világot, neki kell irányítani, táplálni a világot. A világ megteremtődött, Visnunak kell fenntartania, de ő átadta a munkát Durgának. Visnu a világóceánon, a kígyón pihen. Igazából 9 Durga van, 9 forma (pl.: Szaraszvati, Uma, Lakshmi, Csandi, ezek mind-mind egy istennőnek a megnyilvánulásai). Durgának az a dolga, hogy megvédje a világot, de egyedül találja magát a harcmezőn. Meg kell oldania ezt a kérdést. Nem tud elfutni, mert akkor nem ő lenne Durga.
Amikor bedobnak minket a harcmezőre, akkor nem tudunk elmenekülni. Az élet maga egy harcmező, nem tudunk elmenekülni. Nincsen az, hogy hátrafordulunk és visszamegyünk, csak előre lehet menni. És előre kell mennünk és szembe kell nézzünk magunkkal, nincs más kiút. Ha visszafele mennénk, ott egy árok van. Nincsen lehetőségünk visszamenni, se jobbra, se balra nem tudunk menni, csak egyenesen lehet menni és szembenézni a démonokkal, a problémákkal. Rengeteg szempont van, ezeket mind meg kell oldani, szembe kell nézni vele. Ez a történet az erőről szól, hogyan lehet a világgal szembenézni, túlélni, harcolni, megállni a sarat és a bátorságunkat nem elveszteni.