Telecast 2018. április – 1. rész

Ma ünnepeljük a Föld Napját, ami szakszritul Bhúmi Divasa. Ha a Földet ünnepeljük, az azt jelenti, hogy elismerjük. Az ünnep az ember szívében, elméjében tudatosságot hoz. Az egész világ ünnepli ezen a napon Mátát, a Földanyát. Az írásokban a Földanya dicsőségéről írnak és a Föld minőségéről (bhúmi máta, bhúmi suktam, sri suktam). Egy évben egyszer ünnepeljük meg a Földet, de az ünneplésnek igazából minden nap meg kellene történnie. Emlékeztetnünk kellene magunkat az élet alapjaira. Ma modern idő, modern felfogás, modern értékrendszer van, az igazi értékek elvesztek. Az anyagi eredményeket hangsúlyozzák manapság, és az emberi megnyilvánulásnak a többi aspektusát nem veszik figyelembe. Ez nagyon szomorú. Az embereket figyelmeztetni, emlékeztetni kell a Föld Napjára minden nap. Meg kellene tenni ezt minden reggel.

Ha a Védikus hagyományok alapján nevelik fel az embert, akkor az első dolog, amit megkérnek tőlünk, hogy ébredés után reggel, amikor leteszik a lábunkat a földre, mondjanak egy speciális mantrát. Ebben a mantrában a Földanyát kérik, és ezáltal el is fogadják az ő létét és az ő ajándékát, amit nekünk ad. Ha a Védikus hagyomány szerint nevelkedünk, akkor minden reggel elénekeljük ezt a mantrát, minden reggel, amikor a lábunkat a földre helyezzük, ezzel minden napon megünnepeljük a Földanyát, még mielőtt elkezdenénk a napot. Így a Védikus hagyománynak megfelelően, nem egy évben egyszer, hanem egész évben ünnepeljük őt. Mindez a Földnek van ajánlva, mert a Földbolygó a legfontosabb. Ez a Föld olyan hely, ahová még az istenek is le akarnak születni, hogy az isteni lílájukat elvégezzék itt.

A Földet ünnepeljük minden spirituális szövegben, ami tudás, bölcsesség, és mégis az embereket figyelmeztetni kell erre. Furcsa, hogy figyelmeztetni kell az embereket arra, hogy van egy Föld, és van a Föld Napja. Az emberek kizsákmányolják a természetet, pedig nélküle semmik vagyunk.

Egy szállodai szobáért, amiben egyáltalán semmi különleges nincs, mégis több ezer dollárt kell fizetni. Miért? Azért mert a szobából kilátás nyílik az óceánra. Az emberek kizsákmányolják a természetet, az erdőket, a folyókat, az óceánokat, a kék égboltot, a fákat. Nagyon gyakran kap az ember a hotelben kertre, folyóra, óceánra, hegyre néző szobát, tehát kihasználja a természetet és mégsem tiszteli a Földanyánkat. Az egész modern élet, mohó életmód tönkre teszi a természetet, a Földet.

Kálidásznak története nagyon hosszú. Eleinte nagyon tudatlan volt, amikor rátaláltak éppen azt a fát akarta kivágni, amin ült. A tudósok, akik rosszat akartak az uralkodó hercegnőnek, le akarták győzni őt, ezt az idiótát találták. Megkérték, hogy vegye el feleségül a hercegnőt. Ennél ostobább embert nem is tudtak volna találni. Amikor megtalálták, elképedve látták, hogy nem veszi észre, hogy azt a fát akarja kivágni, amelyen éppen ül.

Svamijit ez a történet az emberekre emlékezteti. A Földanya ellát minket, eltart, mégsem ismerjük el az Anyának ezt a jó irányultságát. Ez olyan, mint a rossz fiú, aki visszaél az anyja jóindulatával, esetleg agresszív, megtámadja, megalázza az anyját. Ezt nevezzük rossz fiúnak. A jó fiú elismeri, tiszteli az anyját. Mi a Földön jó vagy rossz fiúk vagyunk? Ezt a kérdést kell feltennünk.
Nagyon sok bölcsesség, tudás van, és az embernek megvan ahhoz a képessége, hogy fenntartsa a természetet, az egész világ egy Paradicsom lehetne. Mondjuk, egy gyönyörű épületet elárasztunk mocsárral és arra kérünk embereket, hogy ebben a jó épületben lakjanak, amit mocsár vesz körül. Elképzelhető, hogy egy vendég sem fog odamenni. Az épület a természet miatt gyönyörű, mi mégis időnként félreértjük és nem tudjuk értékelni. Remélhető, hogy ez a Föld Napja most egyfajta felébredése lesz a világnak.

Ez a világ most is tele van démonokkal, akik a pusztításban, a konfliktusban érdekeltek, fájdalmat hoznak. A démonok élvezik a negativitást. Sok démon élt különböző korokban is, például Rávana idejében. A lerészegedett démonok azon gondolkoznak, hogyan lehetne pusztítaniuk. Ebben a modern időszakban is megint sokan lerészegednek, kábítószert fogyasztanak, összeesküvést terveznek valami ellen, és azon mesterkednek, hogy hogyan lehet másokat elpusztítani. Volt egy tanár, aki ellen összesereglettek a tanítványok, és azon gondolkoztak, hogyan tudnák elpusztítani a tanárukat. Nagyon furcsa lenne, ha egy spirituális kereső el akarná pusztítani a Guruját, a tanárát.
Démonok, gonoszok bárhol lehetnek a világban. Nem kell, hogy szarvuk legyen… Bárkinek az elméjébe, szívébe belekerülnek a démonikus erők. Egy nagyon jó shloka (verssor) van a Védákban azt mondja: „Ó ember a te szíved nem szív, a te elméd nem elme, a te tested nem test, ha az életedben nincs benne a spirituális folyó medre. Mert akkor olyan vagy, mint egy terméketlen föld, ahol semmi nem nő, bármilyen magot is vetünk bele, az meghal.”
Te, milyen ember vagy? Terméketlen föld, ahol nincs növekedés?
Vannak emberek, akiknek nincs értékrendszerük, az életükben nem folyik a spirituális folyó, ezért az ő életük száraz, semmi sem növekszik ott. De nem csak szárazak, hanem sajnálatra méltóak is, mert nemcsak negatívak, de a többiekre is átteszik a fájdalmukat. Ilyen a démonikus elme, a démonikus erő. Nem csak, hogy ők nem boldogok, hanem ezt a boldogtalanságot meg akarják osztani a világgal.
Bhúmi napja van, a Föld Napja. A Bhúmi Pudzsja fontos hagyomány Indiában. Amikor az emberek elkezdenek építkezni, akkor Bhúmi Pudzsját végeznek. Ünneplik Bhúmit, ahol a ház fel fog épülni. Az az első dolguk, hogy engedélyt kérnek Bhúmitól, hogy a ház ott felépülhessen. A shlokában ez áll: „Ó Anyám, itt rajtad egy házat fogok építeni, ezért kérlek, adj erőt, boldogságot. Bocsásd meg, ha valami rosszat teszek.” A Bhúmi Pudzsja általános és hagyományos Indiában. A védikus hagyomány szerinti életstílus tele van a Föld iránti tudatossággal. Hogyan is lehetünk olyanok, hogy amit kapunk, azt nem tudjuk értékelni?
Svámiji számára nagyon meglepő, ha valaki a környezetről úgy beszél, mintha különálló lenne. A környezet a vérünk, az energia áramlása. Hogyan lehet a környezetet az élettől külön választani, mintha külön lenne tőlünk? Bár nagyon jó, hogy a világon mindenütt ünneplik a Föld Napját, de nagyon sok tudatosságra lenne még szükség.

Megpróbálunk egy Gangá és Himalája megmentő akciót indítani, hogy tudatosságot hozzunk az emberek elméjébe, hogy tanítsuk őket. (http://www.savegangasavehimalaya.org) Ha azt gondoljuk, hogy a Himalája messze van tőlünk és ránk nem hat, akkor nagyot tévedünk. Ha a Himalája egyszer megmozdul, akkor az egész világra hatással lesz. A Gangá Purána szerint, ha a Gangá kiszárad, akkor a világnak vége van. Ne vegyük könnyedén, hogy a Gangá vagy a Himalája nincs a közelünkben, és ezért nem kell foglalkozni vele. A Himalája egy központi hely, a világ egyik legszentebb hegye. Egyik folyó sem szentebb a Gangánál.

Sok lánya van a Himalájának (az Alpok például), és hasonlóan, sok folyó kapcsán a Gangának is nagyon sok lánya van. A Himalája az összes hegy apja, a Gangá pedig az összes folyó anyja. A Gangá az anya, a Himalája az apa. Ez a koncepció azért van, mert Siva nagyon ragaszkodott a Gangához, nem akarta elengedni, annyira boldog volt, hogy a Gangá a fején van. Bhagirathinak az ötlete volt, hogy a Gangát a Földre, a síkságra hozza, hogy az ő kis húga megmeneküljön. Tehát a Gangá Siva fején volt, és nem tudott lejönni onnan. Különben nagyon boldog volt, ki ne lenne boldog, ha a Siva fején élhet? Nem is akarna az ember onnan lejönni. Mi lehet ennél jobb hely? Hogy Gangá miért is jönne a Földre, az mind elfelejtődött, így Bhagirathi sokat imádkozott és meditált Siván és emlékeztette: a Gangá jól, kényelmesen érzi magát a fejeden, de légy szíves engedd el őt, hogy sok millió ember számára megváltást hozzon. Akkor Siva beleegyezett, hogy elengedje Gangát, és Gangá megszületett. A teremtés története nagyon izgalmas, akik elolvassák, azok számára érthető lesz. Akik kontemplálnak a történeten, azok megértik, mert minden történetnek nagyon nagy a célja és lényege, de néha a megértés hiányzik. Ha nem értjük meg, akkor az nem a történet hibája, hanem a tudás hibája, mert az ember nagyon korlátolt.

Vajon hányszor értjük meg igazából azt, amit tanítanak az oktatásunk során? Nagyon sokat tanulunk, és mindig küzdünk vele. Tanulunk a főiskolán, az egyetemen, de az élet, a kozmosz, a tudás titkát nem lehet könnyen megérteni. A Gítát milliószor el kell olvasni ahhoz, hogy megértsük, ugyanúgy a Védákat is tanulmányozni kell ahhoz, hogy megértsük. Egyszerű elmével, kontempláció, meditáció nélkül, és a szívünkben lévő odaadás nélkül nem könnyű megérteni.

Naponta olvassunk el egy oldalt Az igazság szabaddá tesz című könyvből, és utána üljünk le, kontempláljunk azon, hogy mi van leírva, mit is mond az írás. Úgy figyeljük, mint a párbeszédet, és megérezzük, megértjük majd, hogy Svamiji hozzánk beszél. Az állandó párbeszéd mellett élő tudás van, élő Mestertől. Ehhez meg kell lenni a kapcsolatnak, a ráhangolódásnak, mert ez a ráhangolódás vihet közel a megértéshez.