Új év
Most a Karácsonyt és az új évet ünnepeljük. Az új év koncepciója kollektíven alakult ki. Az ember egy különleges képessége, hogy örömöt, az öröm módszerét létrehozza. Ha egy gyereket egyedül hagyunk, akkor a gyereknek megvan a képessége, hogy játékot hozzon létre egymaga. A gyerek nem érzi magát egyedül, hanem elkezd játszani. Ezt nagyon izgalmas figyelni, hogy a gyerek végül úgy dönt, egyedül vagyok, és nem szabad szomorkodnom, hanem létre kell hoznom valamit. Nagyon sokszor történik, hogy anya, apa nem ér rá, nincs a környéken családtag. Közelről megfigyelhető a gyerekeknek ez a képessége. Valami kis anyagot találnak, és úgy tesznek, mint aki épít valamit, játszik. Mi magunkat felnőttnek gondoljuk, és mégis elveszettnek érezzük magunkat néha?! Hogy lehet, hogy a felnőtt elveszettnek érzi magát? Nem lehet ezt éreznünk! Ez a gyerekkori képességünk még megvan, a képesség, hogy alkossunk, hogy élvezzünk, hogy lássunk. Meglássunk egy fát, ami nemcsak egy fa, hanem látjuk, hogy a fa a földbe gyökerezik, átjön a napsugár a lombkoronán, és látjuk, hogy a szél hullámzik rajta. Ez nem csak egy fa, a fa nem csak egy fa. Nagyon-nagyon sok aspektusba kiterjed.
Mi nem csak a test vagyunk, mi nem csak az elménk vagyunk, nem csak a kettősség vagyunk. Ha elveszettnek érezzük magunkat, sokkal többek vagyunk, mint, amit mi gondolunk erről. A legnagyobb átok, csapás az embernek a tudatlanság. Ahogy Bharata szerette Rámát, és nem akart élni nélküle. A szatguruja pedig azt mondta, hogy élned kell nélküle, és 14 évig meg kell védened Ajódhjá birodalmát. Bharata jó munkát végzett, annyira, hogy amikor Ráma, a szeretett testvér visszajött, annyira örült, hogy az ő kincsét biztonságban tartotta és ápolta.
A krízis jönni fog, baj fog történni, az ember el fog esni, de aztán felállunk és tovább sétálunk. Sok mindent el fogunk veszteni, és sok mindent fogunk nyerni. Az elvesztés és a nyerés, ez az életünk folyamatának része. A bharag vagy érzéketlenség [bhára jelentése: nyomás, megterhelés, nehéz sors – a szerk.] intenzitása, hogy nem félünk és nincs preferenciánk, hanem megértjük a kozmikus elvet, a kozmikus játékot, és próbákon, viharokon átmegyünk, és kijövünk belőle úgy, hogy nem égtünk meg. Ezt hívják agni parikshának [szó szerint tűzpróbának – a szerk.]. Bemegyünk a tűzbe, és úgy jövünk ki, hogy nem történt kár bennünk. Ez a mi agni parikshánk. Szítának át kellett menni az agni parikshán, be kellett mennie a tűzbe, mielőtt Rámához ért volna. Agni pariksha mindig történik az életben.
Legyünk bátrak, erősek, együttérzőek, kedvesek, szeretetteljesek. Várakozzunk a gyönyörű Karácsonyra minden nap. A képesség, hogy az ember a karácsonyi eseményeket létrehozza kollektíven, hogy az emberek ennyi boldogságot létre tudnak hozni, ez nem fantasztikus? Várakozzunk a gyönyörű Karácsonyra, és várakozzunk az új évre is. Kezdjünk újból, kezdjünk frissen. Várakozzunk mi is az előttünk álló gyönyörű időszakra, új életre, új célra, új szeretetre, újuljunk meg. A megújulás ideje ez. Semmitől sem kell, hogy megijedjünk. Semmitől sem szabad félnünk, de fedezzük fel a lelkünk, a szellemünk boldogságát, a nagyon mélyen gyökerező örömöt, a végtelen boldogságot. Ez az öröm tudatosság végtelen. Fedezzük fel ezt ezen az úton. Várakozzunk az új nyereményünkre, célunkra. Új értelmet fedezzünk föl nagyobb energiával. Semmi okunk, hogy szomorúak legyünk. Ünnepeljük a jövőt, ez a mi természetünk. Minden más csak próba, amin viszont képesek vagyunk keresztülmenni. Akármi is történik, erősek és stabilak vagyunk, egyensúlyban vagyunk.
Ánandam paramánandam