Próbatételek
Nagyon fontos a megértés. Fontos, hogy a dharma legyen társunk. Amikor a Pándavák elmentek a Himalájába (Himálaya), a világtól való végső elbúcsúzásként a királyságot átadták az utódjuknak. Az öt Pándava úgy határozott, hogy elhagyják a földet, elmentek a Himalájába. Ott volt egy kutya, amelyik követte őket. Amikor elérték a csúcsot, Indra jött, hogy üdvözölje őket, és elvigye őket a saját birodalmába. Indra azt mondta Yudishtirának, aki a dharma nagy szimbóluma volt: jöhetsz a lókába, a menyországba, de a kutyádat nem tudod magaddal hozni. Yudishtira azt mondta: ez a kutya végig a társam volt, és ha nekem őt hátra kell hagynom, akkor inkább én sem megyek. Ha a kutyám nem jöhet velem, akkor nem megyek. Ez volt a legutolsó próbatétele. A kutya nem volt más, mint a dharma.
Nagyon sok próbatétel, teszt van, egyfolytában történnek a próbák. Hogy hogyan álljuk meg a próbát, a krízisben hogyan állunk helyt, mennyire tudjuk alkalmazni a darmikus elveket, mennyire tudunk élni a tudással. Sok ember persze a kettősségben él, modern, materialista lényeknek nevezzük őket. Amikor megkapják a hírt, hogy csődbe mentek, elvesztették az összes gyűjtött pénzüket, akkor nagyon odalesznek, és sokszor szívrohamot is kapnak. Azért, mert a tárgyaiknak, vagy ami hozzájuk tartozik, azoknak az elvesztése, legyen az pozíció, tárgy, ingatlan, tehát a birtoklásuk elvesztése annyira kapcsolódik a pszichéhez. Az emberek magukat azonosítják ezekkel az anyagi aspektusokkal. Sokszor az emberek ezekkel nem tudnak megbírkózni, mert csak ezt ismerik.
Senkit nem lehet hibáztatni, mert az emberek csak az alapján tudnak viselkedni, amit ismernek. Nem lehet elvárni, hogy többek legyenek, mint amit ők tudnak, mint amit ismernek. Olyan sok ember szenvedett már, de fontos, hogy ismerjük magunkat, hogy nem piciny emberi lények vagyunk, aki darabjaira szét tud esni, hanem óriások vagyunk, gigantikusak, aki az összes viharnak ellent tud állni. A bolygótól tanulni lehet, az összes teremtménytől, fától, állatoktól, egy kőtől is tanulni lehet.. Képzeljük el, mennyi mindenen kell egy kőnek, egy szikának átmennie. Ha annak az egy százalékán kellene nekünk átmenni, akkor vajon túlélnénk-e? Egy csupasz szikla minden vihart, hullámot, vagy csapást el kell viseljen, és mégis, a Himalája az a Himalája. A Himalája is ad egy példát a Himalája-szerű lényeknek, a gigantikus óriásoknak, akik ellenállnak, akik erővel tudnak állni.
Az élet fejlődik, alakul, az ellentmondások és az esetleges zavarodottság ellenére. A világban és az életben van egy fő pont, amit meg kell tanulni. Ismételjük a mantrát: erős vagyok, erős vagyok, erős vagyok. A mantrát nagyon könnyű ismételgetni. Képzeljük el, hogy amikor előttünk áll a probléma, mennyire vagyunk erősek szembenézni azzal, amitől leginkább félünk.
Indiában van egy mondás, hogy a meztelen embert már nem lehet levetkőztetni. Ami azt jelenti, hogy a végén annyira immunissá válunk, hogy semmi nem hat ránk negatívan. Ez nem azt jelenti, hogy az ember megkövült fává válik, hanem amikor az ember már túlment sok mindenen, akkor győztessé válik, nem pedig áldozattá. Az ember nem áldozat, hanem az ember maga az, aki győz. Már átmentünk a sötétségen, a félelmen, halálon is, és még akkor is egyenesen állunk, és érezzük, hogy minket nem lehet megérinteni. Ez az egésznek a lényege.