Az igazi tudás
A keresztény országokban most múlt el Húsvét ünnepe, Indiában pedig most van vége Vaisakhi (vagy: Baisakhi) ünnepének. A Vaisakhi az újév, amikor a nyár elkezdődik, amikor elkezdenek aratni. Az emberek már a nagyon forró nyárra készülődnek. Az ünnepeknek üzenete van: új életet jelent, új értelmet ad valaminek, új célt. Egész év során az ünnepek arra emlékeztetik az embereket, hogyan kell várakozniuk, előre tekinteniük, a jövő felé tekinteniük. Túl sok mindent készpénznek veszünk, mint például a napfényt, a csillagokat, a Föld klímáját, az évszakokat, a szelet, a vizet, a környezetünket. Evidensnek vesszük, hogy ezek vannak. A test egészséges mozgását, az elmét is készpénznek vesszük. De veszély van abban, ha elfelejtünk valamit. Bár a pozitivitás ott van előttünk, de a negativitás is mindig ott őgyeleg. Ha nem vagyunk éberek és tudatosak, akkor elképzelhető, hogy az ember a sötétség, a negativitás áldozatává válik. Az éberség alatt ne a stresszre, az aggodalomra gondoljunk, hogy az embernek aggódnia kéne valami miatt is. Az éberség azt jelenti, hogy tudjunk arról, hogy ahol van szépség, ott van csúnyaság is, ahol van fény, ott van sötétség is. Ahogy a gyönyörű rózsának is van tövise.
Tudatosnak kell lennünk, tudnunk azt, hogy mind a két erő párhuzamosan működik, egymás mellett. Elég ereje kell legyen az embernek, hogy tudjon velük bánni, soha ne lepje meg őt a negativitás, hogy bármi is történjen, képes legyen bánni az erőkkel. Az összes kihívással tudunk bánni, bármivel tudunk bánni, amivel csak kell. Tehát, ha azt mondjuk: „Nem tudtam, ezt nem vártam, nem gondoltam erre.” – ez egy rossz felfogás. Rossz, ha így gondolkodunk, mert ez része a játéknak. Māyā játékának a része. Māyā az anya, s ugyanakkor nagyon keményen meg fog próbálni minket. Ez Māyā szépsége, hogy minket is megpróbál. Ahogy a diák vizsgázik abból, amit tanult, úgy nekünk is vizsgáznunk kell abból, amit megtanultunk. A vizsga kemény, mert helyes választ kell adnunk, különben megbukunk. De ha tanulunk, akkor bármikor készek vagyunk vizsgázni. Soha nem fogunk sajnálkozni, hogy ezt meg azt nem tudtuk.
Ez az élet gyönyörű, az összes szépségével, áldásával, jutalmával, kiváltságával. Ha távol vagyunk az emberi civilizációtól, akkor a természet összes szépségét láthatjuk. Még az állatok királyságában sem bántanak minket. Ők szánt szándékkal nem mennek oda, hogy bántsanak minket, hacsak nem érzik magukat veszélyben. Akkor védekeznek persze. Az emberek mások. Az embereknek nincs meg a megfelelő megkülönböztető képességük, a megfelelő tudásuk, s akkor nagyon rossz kombináció áll elő, a világ összes negativitása ott lehet. Nem jó összehasonlítani az embert az állattal, mert ez az állatok számára inzultus lenne. Az állatoknak megvannak a határai, megvannak a saját szabályai, amíg a tudatlan embereknek nincsenek meg a korlátai, nincsenek meg ezek a szabályzói. Az ember ölni akar, amennyit csak tud. Nagyon furcsa emberek léteznek. Ezért nagyon fontos a tudás útját követni. A tudás önmagában szabaddá, boldoggá, megelégedetté, beteljesedetté tud minket tenni. De nem az információ csupán. Amikor a tudásról beszélünk, akkor nem az információra gondolunk. Ma mindenki a Google, a Facebook, az internet segítségével keres valamilyen információt arról, hogy mi történik a világban, de a spirituális technikák tekintetében is itt tájékozódik. Ezek az információgyűjtő folyamatokvalamilyen célt szolgálhatnak ugyan, de az igazi tudás az csak a szatgurun keresztül jön. Csak a szatguru tudja az igazi tudást megadni. Az igazi szatguru, mert persze szatguruk is vannak, akik csak a nevet bitorolják. Mostmár semmi nem szent a világban, bármilyen nevet bárki magára vehet. A rossz elemek is viselhetnek bármilyen nevet. De csak az igazi szatguru tud igazi tudást adni, mert az információ az nem tudás. A tudás az a felszabadulás.