Telecast 2015. október – 5. rész

Himalájai mesterek
Zuckerberg, a Facebook alapítója mesélte az indiai miniszterelnöknek, hogy járt a Himalájában és ült Magas Lények mellett, és érezte a shaktit, az energiát, a vibrációt. Steve Jobs és sokan a múltban elmentek a Himalájába, és energiát kaptak, békét kaptak. Inspiráltan tértek vissza Amerikába. A himalájai mesterek és Magas Lények nem is beszélnek. Nemhogy könyvet írnának vagy a Google-ban szerepelnének listákon. Ez a legmagasabb szintű himalájai szellemi hagyomány. Meztelenül élnek, még ashramjuk sincs. Néha fán élnek, néha folyóparton, néha barlangban. Nincs semmijük.
Sokszor voltam ilyen himalájai mesterek között. Ők létrehozzák a „druth-t”. A Kumbha Melan odaaják a „druth-t”. A „druth” az, aki lemondott mindenről. Névről, hírnévről, minden azonosságról. Amikor régebben sokat gyalogoltam, az emberek úgy hívtak : Babaji, Dadaji. Nem tudták a nevemet. Kabir azt mondja: „Ne kérdezd a hátterét, hogy honnan jön és ki volt. Kérd a tudását!”
A teljes lemondás a himalájai hagyomány. Amikor a világban megjelennek, természetesen adják a tudásukat.

Shakti
Ami a shakti path-ot illeti, azt időről időre adják. Attól függ, mennyit teszel érte. Ha egyszer kaptál shakti path-ot, ez nem jelenti azt, hogy örökre a tiéd. Ki kell érdemelni, dolgozni kell érte. A beavatást csak a végén adják. Ha előtte valamit adnak, az a törekvést segíti. A szimbólumok a törekvést segítik.

Rá kell hangolódni az útra, és akkor találkozhatsz a szadguruval vagy a bölccsel, a Magas Lénnyel, aki majd értékeli a fejlődésedet, és további erőt ad. Ha egyszer kapsz egy nevet vagy shaktit, az nem jelenti azt, hogy ez örökre a tiéd. Ez attól függ, hogy mennyit teszel érte. Amikor energiát kapsz, sikeres leszel nemcsak a szellemi világban, hanem az anyagi világban is. Amikor a szellemi erőt visszaveszik, akkor az ember oroszlánból egér lesz.

Isteni Anya
Az Isteni Anya nem olyasmi, akitől álmot kapunk. Nem kapunk parancsot az Isteni Anyától. Vajon mennyire követjük az Istenséget? Ez nem azt jelenti, hogy virágot ajánlunk fel az Isteni Anyának és imádkozunk hozzá azért, hogy megbocsássa helytelen cselekedeteinket. Ez nem így működik. Minden tettednek összhangban kell lennie az Istenséggel. Akkor kaphatsz az Isteni Anyától némi energiát. A dícsőítés, hogy „a lábaidnál heverek, átadom magam neked”, engem megmosolyogtat. Megmosolyogtat, mert azt gondolom, „Meddig? Meddig fogja ez a személy kibírni?”. Persze ki lehet bírni őszinteséggel és eltökéltséggel. De mint mondtam, bármikor vissza lehet esni. Nincs garancia arra, hogy nem lehet elesni. Ez mindenhol ott leselkedik. Dolgozni kell azért, hogy az ember ne essen el. Védeni kell az utat. Stabilan és kiegyensúlyozottan kell tartani az utat. Kiegyensúlyozott hozzáállás és dharma, szadhana, tapaszja nélkül nem működik. A karma következményei meglesznek.

Himalájai tradíció
Az én kívánságom az, hogy megoszthassam a tudást mindenkivel. Ez az egyetlen motivációm. Akármerre járok a világban, tanítok és igyekszem megteremteni a Ramradzs-ot, amint ezt láthattátok. Dwarika-t, Vrindavan-t és Mithila-t. Erről mind beszéltem, megpróbáltam újrateremteni az emberek szívében és elméjében, hogy lássák, lehet a saját világukban élni. Nincs semmi más célom. Bármerre is megyek, ez a kép van bennem. És ez a kép folytatódik attól függetlenül, hogy hányan jönnek, vagy hányan mennek el. A kép érintetlen marad. A kép nem függ senkitől, aki jön és megy. A hagyomány életben tartása, a tanítás, hogy bármerre járok, tanítok, a himalájai hagyomány.

Amikor lefordítják a szanszkrit tanításokat angolra vagy más nyelvekre az emberiség javára, én mindig támogatom és inspirálom őket. Akik az ayurvéda megoldását keresik a fizikai és érzelmi bajokra, akik a Himalájában az ayurvédával foglalkoznak, támogatom és inspirálom őket, és másokat is, hogy támogassák őket anyagilag és máshogyan is. Mindig támogattam azokat az embereket, akik az Isteni Úton vannak és értékes munkát végeznek, mint az ayurvéda vagy szanszkrit szövegek fordítása, hogy a tudást terjesszék. Ezek a tanítások felbecsülhetetlen értékűek. A világnak nagy szüksége van rájuk. Mindig inspiráltam őket a Himalájában és mindenhol, hogy segítsék az ügyet, a szellemi boldogság elérését.

Egyszer egy szenátor meghívott Dallasban egy estélyre, ahol csupa nagy ember volt a vendég, és Svami Purna tiszteletére adta azt estélyt. Mindenki nagyon örült, mint mindig. Egy nagy cég vezetője is ott volt, aki Kennedy-t támogatta mielőtt elnök lett volna. Ő mutatta be az Egyesült Államoknak, mint leendő elnöküket. Bemutattak neki, és azt mondta, hogy bemutat engem a világnak oly módon, hogy amikor reggel az emberek felébrednek, mindenhol az én fényképemet fogják látni plakátokon, engem fognak hallani a tv-ben, a rádióban, és mindenhol ott leszek. Azt mondtam: „Köszönöm, de engem ez nem érdekel. Az én célom a tanítás, a tudás átadása, nem a név, hírnév és hatalom. Köszönöm az ajánlatot, de ez nem az én utam.” Nagyon csalódott volt. Azt mondta: „Te vagy a tökéletes személy. Nagy sikert érhetünk el, én sok pénzt kereshetek, te világhírű leszel. Én vagyok a te embered.” Azt válaszoltam: „Lehet, hogy így van, de ez nem az én utam.”

Nagyon sok ajánlatot utasítottam vissza a világ minden táján. Nem hagytam, hogy a reklám felhigítsa, beszennyezze a tanítást. Nagyon tisztán őriztem meg a tanítást azok számára, akik keresnek, kutatnak, akik őszintén keresik a boldogságot az útjukon. Nem azért jöttem a világba a Himalájából, ahol maradhattam volna. A világban vagyok, és számomra semmi nem meglepő vagy megdöbbentő. A tanításom folytatódni fog, ahogy eddig is. Sokan jönnek, sokan elmennek. Nem változtat semmin, hogy ki jön és ki megy el. De akik a szívükben vágyakoznak a növekedés és fejlődés felé, a legmagasabb tudás eléréséért, őket természetesen nagyon szívesen látom. Akik nincsenek készen, egy nap majd készen lesznek. Mindenki potenciálisan Isteni és megérdemli a tudást. De van, aki kész van, van, aki nincs.